Az utolsó jégkorszakot követően, a pleisztocén kor végén Észak-Amerikát gazdag állatvilág népesítette be. Ez egy óriási élőlényeket felvonultató úgynevezett megafauna volt, egy mamutokból, kardfogú tigrisekből, óriáslajhárokból, tevékből, bölényekből, oroszlánokból és kétméteres hódokból álló bohókás banda, ami kiváló egy gyerekeknek szóló animációs film megtöltésére, mint amilyen a 20th Century Fox (utóbb Disney) Jégkorszak című produkciója.

Ezek az óriási állatok azonban nagyon hirtelen, pár évszázad leforgása alatt kihaltak. Az okokat nem ismerjük, de eddig viszonylag jól tartotta magát az a tudományos álláspont, hogy az emberek agresszív vadászó életmódja okozta mindezt. Jogos a magyarázat, mert az emberiségről tudjuk, hogy képes és hajlamos kiirtani komplett állatfajokat, különösen akkor, ha azokat fenyegetőnek érzi. Másrészt ugyanakkor van az elképzelésben egy aránytévesztés: ebben a korban nagyon kevés ember élt itt, nem voltak elegen ahhoz, hogy a masztodonoktól a hódokig mindennel végezzenek.

A Texasi A&M Egyetem kutatói azonban bizonyítékok alapján új magyarázattal álltak elő: a kihalást az emberek által gyújtott tüzek okozták. Michael Waters professzor és csapata a La Brea kátránytóból kiemelt 7 különböző állatfaj 169 csontját vizsgálta meg és vetette össze a korszakból származó rétegekben megőrzött pollen- és koromnyomokkal. Az ekkorra valószínűsített emberi népességet és emlőspopulációt összevetve egy kronobiológiai modellt építettek.

Megállapításaik szerint a jégkorszaki emlőspopuláció 15 000-től 13 250 évvel ezelőttig állandó volt, a 13 070 és 12 900 évvel ezelőtti rövid időszakban azonban hirtelen megcsappant a számuk. Az esemény közvetlen előzménye, hogy 13 300 évvel ezelőtt felmelegedett a klíma, hatalmas területek száradtak ki, és a megmaradt nyomok alapján folyamatossá váltak a pusztító bozóttüzek.

Az emberek 16-15 000 évvel ezelőtt érkeztek erre a területre, vagyis két-három évezredig eléldegéltek a megafauna társaságában. Waters professzor szerint vadászattal aligha tudták megváltoztatni az állatvilágot, tüzekkel viszont annál inkább.

A tűz segítségével nagyon kevés ember is nagy hatással lehetett nagy területekre

– magyarázta Waters, aki úgy vélte, hogy napjaink globális felmelegedése nyomán ismétli magát az őskori történelem.

Egy elképzelhető forgatókönyv tehát, hogy a mai emberekkel ellentétben, az ekkor itt élőknek tele volt a hócipőjük a bohókás megafaunával, ezért véletlen vagy szándékos tűzvészekkel takarították el őket a környékről. Mivel mamutok és masztodonok jóval később, 12 700 évvel ezelőtt is éltek még, a tömeges vadászat csak a kihalás záró mozzanata volt.

(Science)