A törzsfejlődés során alkalmazkodtunk hozzá, hogy felül vannak a szemek és alul a száj. Az arc észlelése és azonosítása ugyanakkor két különböző folyamat.
Az arcok felismerése a széles nagyközönségnek viszonylag könnyen és gyorsan megy, a 180 fokban megfordított, fejük tetejére állított arcok felismerése ugyanakkor mindenkinek nehezére esik. Brad Duchaine brit tudós, a Dartmouth College pszichológusa szerette volna kideríteni, hogy ez azért van-e, mert ilyen állású arcokat szoktunk meg életünk során, vagy ez a berendezkedés egy statikusabb, evolúciós örökség eredménye.
Duchaine vizsgálatához egy különleges ember segítségét kérte: a brazil Claudio Vieira de Olivieiráét. Claudio egy ritka veleszületett betegséggel él, amely miatt végtagjai erősen deformáltak, feje pedig hátrafordulva, a lapockái között nyugszik. Bár születésekor az orvosok csak pár napot jósoltak neki, a ma 47 éves férfi élete során főleg olyan arcokat látott, amik 180 fokos szöget zárnak be az övével.
Korábbi pszichológiai kísérletek megállapították, hogy az arcfelismerés hatásfoka az arc szögétől függ, és 180 fokkal elfordítva drámaian visszaesik. Felmerült a kérdés, hogyan működik mindez valakinél, aki permanensen fordítva látja az arcokat. Duchaine ezért különböző arcfelismerési teszteket végzett Claudióval 2015 és 2019 között, amelyekben különböző arcokat kellett felismernie és azonosítania, egyebek között úgynevezett thatcherizált arcokat. Utóbbiakon megfigyelhető az úgynevezett Thatcher-hatás, ami azt jelenti, hogy egy feje tetejére fordított arcábrázoláson nem érzékeljük rögtön, ha egyes vonásokat (szemeket, szájat) megfordítanak – a jelenség onnan kapta nevét, hogy Margaret Thatcher egykori brit miniszterelnök képén demonstrálták először.
A vizsgálat megállapította, hogy Claudio a fordított arcokat könnyebben észlelte, mint a kontrollcsoport, az arcok azonosítása azonban ugyanolyan nehezen ment neki, mint a hétköznapi embereknek. Ez arra utal, hogy evolúciós örökség, hogy a szokványos szögben álló arcokat jól felismerjük, de ezt a képességet kiegészíti az egyéni alkalmazkodás.
Nem járt egyértelmű előnnyel, hogy több tapasztalata van inverz arcokkal, ami arra utal, hogy a jó arcfelismerő képességünk részben erre fejlődött ki, és ilyenekkel találkozik, ezért lehet, hogy a látórendszerünk sokkal eredményesebben ismeri fel az egyenes állású arcokat, mint a fordítottakat
– magyarázta Claudio eredményeit Duchaine.
A vizsgálatnak ugyanakkor volt egy meglepő eredménye: a brazil férfi sokkal jobban teljesített, amikor normál állású arcok thatcherizált változatait mutatták neki. A kutatók szerint ennek az lehet az oka, hogy az arcfelismerés és az arcok azonosítása két teljesen különböző működés, amelyek fejlődése is eltérő.