Egy friss kutatás arra adott választ, hogy miként kerülik el az európai békafajok nőstényei a nem kívánt párosodást. Többféle trükköt is kidolgoztak, mivel a hímek a párzási időszakban kvázi megállíthatatlanok. Van, hogy a nőstények megsérülnek a folyamatosan párosodni vágyó hímek miatt, ezért az önvédelmi taktikák kvázi az életben maradást szolgálják.
Nem minden állatfajnál adatik meg, hogy a párosodás közös döntés eredménye legyen. Sok esetben az egyik fél szimplán ráerőlteti magát a másikra, akár több európai békafaj esetében. Ez főként a tavaszi párosodásnál okoz problémát, amikor a hímek – akik jóval többen vannak, mint a nőstények – elkezdik keresni szexuális partnereiket. Ilyenkor kvázi megállíthatatlanok, próbálkoznak annyi nősténnyel párosodni, amennyivel csak lehet.
Nem számít nekik semmi, legyen szó méretről vagy küllemről. Sokszor még az egyéb békafajok vagy más kétéltűek is áldozatul esnek a csillapíthatatlan fajfenntartási ösztönöknek, így eshetett meg, hogy egy ízben még egy foltos szalamandrával is rajtakaptak egy ugróbajnokot.
Épp ezért a nőstény békák egyre szélesebb palettát fejlesztettek ki a különféle párzáselkerülési technikákból, fedezte fel kutatásában Carolin Dittrich. A tudós épp a doktori fokozat megszerzésével foglalatoskodott, eredeti kutatásával pedig abszolút más kérdésre kereste a választ. A Science magazin írása szerint Dittrich azt szerette volna tudni, hogy a párválasztás folyamatánál mennyire fontos tényező a test mérete a békák között. Mint kiderült, a hímek részéről abszolút lényegtelen.
Ezzel szemben arra lettek figyelmesek, hogy az igénytelenül törtető hímekkel szemben a nőstények igenis válogatósak, és nem minden hímnek adják be a derekukat. A Royal Society Open Science arról számolt be, hogy a nőstény békák különféle speciális trükköket dolgoztak ki, miként tudják távol tartani maguktól a nem kívánt hímeket. Három stratégiát vázoltak fel a tudósok, amivel útját állhatják a nőstények a dolgoknak:
A második pontot valahogy úgy kell elképzelni, hogy az úr hátulról rászabadul a hölgyre, aki erre hirtelen hímnek identifikálja magát, majd miután a lelombozott hangulat hatására arrább áll a hím, újból „nővé válik”. Mivel a korábban említett féktelen hajlamoknak hála megesik, hogy valóban hímek kerülnek össze, így a békák kidolgoztak egy speciális hangot, amivel jelzik egymásnak a hímek, hogy rossz csapat.
Ezt a nőstények ellesték, és a hiszékeny hímek ellen fordítják.
Egyébként nem véletlen, hogy számos trükkel gazdálkodnak saját védelmükre a nőstények, mivel – ahogy feljebb írtuk – jóval többen vannak a hímek, mint ők. Mivel a tavaszi párzási időszakban folytonosan mennek előre a hímek, így sokszor az is megesik, hogy több hím egyszerre akar párzani egy nősténnyel, amiben a leendő anya gyakran megsérül, de van, hogy 4-5 hím szorításában szimplán megfullad.
A békák többsége alapvetően két párzási struktúrát használ. Ebből a népszerűbb az „ülő párosodás”, amelyben a hím egy helyben megül, párzási hangot ad ki, majd vár a nőstényekre. A másik, amely egyes európai békák közt jellemző, az egyfajta küzdelem, amely során egy rövid időintervallumban a hímek megállás nélkül mennek, és annyi nőstényt próbálnak megtermékenyíteni, amennyit csak tudnak.