Az alaszkai halászat egyik alapelemét jelenti az éves rákbefogás, ellenben 2018 óta folyamatosan csökken a kifogható állatok száma. A tudósok szerint 2018 és 2021 között hozzávetőlegesen 10 milliárd rák tűnt el a tengerekből, amelyet elsődlegesen a globális felmelegedés okozhatott, azonban nem épp úgy, ahogy a legtöbben gondolnák.
Ahogy arról a Science News is beszámolt, mindössze három év alatt körülbelül tízmilliárd tengeri rák – hivatalos szaknevén jeges-tengeri pók – tűnt el az Alaszka partjait mosó keleti Bering-tengerből. Miközben 2018-ban a fajta elérte az ember által feljegyzett rekordpopulációját, 2021-ben ennek ellenkezője történt: számuk rekordmélypontra zuhant vissza. A tudósok elmélete szerint egy tengeri hőhullám okozhatta gyors kipusztulásukat.
Ez egy halászati katasztrófa a szó legszorosabb értelmében
– fogalmazott Szuwalski, halászati biológus az Egyesült Államok Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatalának Alaszkai Halászati Tudományos Központjából.
A rákbefogás átlagosan éves 150 millió dolláros bevételt jelent az alaszkai halászat számára. A 2021–2022-es szezonban ez 24 millió dollárra esett vissza. A kutatók véleménye szerint a klímaváltozás okozta tengeri hőhullámok egyre gyakoribbak lehetnek a jövőben, amely több tengeri faj fennmaradását veszélyezteti, ezáltal az elsősorban halászatból élő országok és államok gazdaságait is jelentős csapás érheti.
A kutatók arra keresték a választ az eset kapcsán, hogy mi okozhatta a rákfajta gyors eltűnését. Ehhez laborkísérleteket hajtottak végre, ahol azt vizsgálták, milyen hatást gyakorol a hidegvérű teremtményekre a víz hőmérsékletének változása.
Az eredmények még a tudósokat is meglepték.
A Bering-tengerben élő rákpopuláció a tengerfenék hideg vizében érzi jól magát, ahol általánosan két Celsius-fok alatt marad a hőmérséklet. Azonban a tengeri hőhullám megakadályozza ezen hűs medencék kialakulását és a tengeri pókok természetes élettere felbomlik. A kísérletek során a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a víz felmelegedése még nem okozza közvetlenül a rákok kipusztulását, mivel laborkörülmények között egészen 12 fokig képesek túlélni. Így az egyetlen valószínű magyarázat az éhhalál maradt.
Ahogy 2010-ben rohamos tempóban kezdett nőni a rákpopuláció egészen 2018-as tetőpontjáig, életterük némileg szűkült. A tudósok maguk sem értik, hogy a növekvő egyedszám mellett a rákok miért nem növelték életterüket, holott indokolt lett volna. A szűkülő hely és a megugró létszám azonban csak két tényező volt az eltűnés mögött, amelyhez egy harmadik is jelentősen hozzájárult.
A tenger hőmérsékletének növekedésével a rákok anyagcsere-folyamatai is felerősödnek, ezáltal nagyobb tápanyagbevitelre van szükségük. Laborkörülmények közt is azt tapasztalták a kutatók, hogy miközben nulláról három fokra növekedett a víz hőfoka, a rákok kalóriaigénye majdhogy megduplázódott. Az éhezést bizonyítja a halászat során kifogott rákok méretének összehasonlítása is. A 2018-as példányok testtömege átlagosan kisebb volt az azt megelőző évhez képest.
Kisebb tér, megugró létszám, nagyobb táplálékigény, és közel tízmilliárd rák tűnt el alig három év alatt.
A kutatók szerint négy évbe is telhet, mire a populáció képes újra olyan méretet ölteni, amely halászatra alkalmas lenne. Így Alaszka egyik fontos bevételi forrásától eshet el, amennyiben pedig a jövőben újabb hőhullámok söpörnek végig a tengereken, számos, halászatból élő ország kerülhet hasonlóan nehéz helyzetbe.