Több emberi gén volt bennük, mint a Neander-völgyi gén a mai emberekben, de a két faj már túlzottan eltávolodott ahhoz, hogy a közös utódok igazán sikeresek legyenek.
Azt már rég tudjuk, hogy a modern emberek Neander-völgyi génekkel is rendelkeznek elődeink és a Neander-völgyi emberek keveredése miatt. Egy széles nemzetközi együttműködésben végzett kutatás megpróbálta kideríteni, hogy pontosan hogyan történt ez. A Neander-völgyi emberek mintegy 40 ezer éve haltak ki.
A modern ember mintegy 75 ezer évvel ezelőtt érkezett Eurázsiába, ahol találkozott és keveredett az ott élő Neander-völgyi emberekkel. Kiderült, a Neander-völgyiek már ekkor mintegy 6 százaléknyi emberi génnel rendelkeztek egy korábbi kapcsolat eredményeként.
Adatainkban egy régebbi keveredés nyomai tükröződnek, amelynek során modern emberi gének kerültek a Neander-völgyiekbe. Ez az embercsoport valamikor 250-270 ezer évvel korábban hagyta el Afrikát. Ők valamennyire a mai emberek unokatestvérei, és sokkal inkább hozzánk hasonlók, mint a Neander-völgyiekhez.
– mondta Alexander Platt, a Pennsylvania Egyetem orvosi karának munkatársa.
Az emberek, úgy tűnik, elhagyták Afrikát és keveredés után visszatértek, de a történet ennél is bonyolultabb. A kutatók a ma élő szubszaharaiak genetikai felépítését 120 ezer éves Neander-völgyi génekkel vetették össze. A vizsgálatok alapján arra következtettek, hogy az ember valahol Észak-Afrikában vagy a mai Szíria területén már keveredett a jó kiállású helyi előemberekkel. Az eredeti embercsoport az idők során kihalt, utódaik azonban benépesítették Afrikát, miközben nyomot hagytak a korabeli Neander-völgyi népességen.
Az emberi DNS szerepét vizsgálva a kutatók arra jutottak, hogy ez valószínűleg inkább hátrány volt a Neander-völgyiek számára, mintsem előny. Ezt az elképzelést az is erősíti, hogy fordítva is ez a helyzet – az embernél is
folyamatosan csökken a neander-völgyi gének aránya
a szelekció miatt.
Platt szerint ennek az az oka, hogy miután a két faj útja félmillió évvel korábban ketté vált, még nem távolodtak el annyira, hogy ne legyenek képesek egymással szaporodni, a távolság viszont ahhoz már elég nagy volt, hogy a hibrid egyedek ne legyenek túl jól sikerültek és életképesek.
A kutatás, amiben a Pennsylvania Egyetemen kívül részt vettek az Addis Abebai, Botswanai, Yaoundé, Hubert Kairuki és Fudan Egyetemek munkatársai is, egyik fő eredménye így az ősi modern emberi csoport, a kihalt „unokatestvérek” felfedezése, akiknek létezésére – mivel ebből a korszakból nincsenek emberi maradványaink – a Neander-völgyiek génjeiből következtetnek a tudósok.
Egy másik irányban indultak el, de szintén az eurázsiai keveredés kérdéskörét vizsgálták a Genfi Egyetem és az Oxfordi Egyetem kutatói.
Az eurázsiai keveredés egyik nagy problémája, hogy a kelet-ázsiai népességben magasabb a Neander-völgyi gének aránya, mint másutt. A modern ember általában 2 százalék Neander-völgyi gént hordoz, Kelet-Ázsiában ez az arány a 4 százalékot is elérheti. Ez azért ellentmondásos, mert semmi sem utal arra, hogy a Neander-völgyiek különösebben nyüzsögtek volna Kelet-Ázsiában – nyomaik inkább egyenletesen szóródnak mindenütt Európától Ázsiáig.
A kutatók megállapították, hogy a jelenség egy későbbi civilizációs mozzanat, a mezőgazdaság elterjedésének eredménye. Európa vadászó-gyűjtögető kőkori lakói kezdetben szintén magasabb arányban hordoztak Neander-völgyi géneket. A mai Törökországban, Anatóliában élő első földművesek viszont kevés ilyen génnel rendelkeztek, de vívmányukkal együtt benépesítették Európát, és ezzel együtt megcsappantak a Neander-völgyi gének. Ez a folyamat azonban térben és időben nem terjedt tovább Ázsia felé, ez vezetett az aszimmetriához.