Amennyire lenyűgöző tapasztalás a szinesztézia – amikor egyesek például képesek szó szerint megízlelni a szavakat, vagy színeket társítani a számokhoz, betűkhöz –, legalább annyira gyötrő is, hiszen az emberek néhány százaléka megérzi mások fizikai fájdalmát. Egy kutatócsoport felfedezte, hogy genetikai összefüggés áll a különleges érzékelőképesség és az autizmus között.
A történelem során az ikerkutatások már számos tudományos felismeréssel szolgáltak – a NASA például még az űrbe is felküldött egy egypetéjű ikerpárt. Egy új kutatás most az autizmus és a szinesztézia rejtélyes jelensége közötti kapcsolatot vizsgálta – jelentette a Iflscience.
A szinesztézia jelenségéről a zenét látó emberek, vagy a számokhoz, betűkhöz színeket társító emberek kapcsán hallhattunk, ám az állapot túlmutat ezen. Vannak, akik képesek „ízlelni” a szavakat; mások „látják” az időt, de egy vak ember képes lehet akár az idő textúráját is érzékelni.
A tükör-érintéses szinesztézia a legkevésbé élvezhető, hiszen azt jelenti, hogy néhányan szó szerint érzik mások fizikai fájdalmát.
A szinesztézia az agy különböző érzékszervi folyamatai közötti összekapcsolásokra vezethető vissza és a tükörneuronok aktivitásához kapcsolható. Amikor megpróbálták kideríteni, hogy miért történik mindez, a tudósok megfigyelték, hogy az autistáknál nagyobb valószínűséggel fordul elő szinesztézia.
Azt is felfedezték, hogy azonos családokban fordul elő, ezért a kutatók a genetikai öröklődésre kezdtek gyanakodni. Egy tudóscsoport, a svédországi Child and Adolescent Twin Study in Sweden (CATSS) intézet tulajdonában álló 1999 és 2003 között született ikrek adatai alapján kezdett vizsgálódni.
A végleges minta, ami által a szinesztéziát vizsgálták 2131 ikerpár adatain alapult. Közülük 658 egypetéjű, 765 kétpetéjű, de azonos nemű, valamint 708 kétpetéjű és különböző nemű volt. A résztvevőket a szinesztézia nyolc leggyakoribb típusára vizsgálták, beleértve azokat a válfajokat is, amikor a betűk vagy számok egy szín érzékelését váltják ki, továbbá az autista vonások után is kutattak.
Az eredmények azt mutatták, hogy a szinesztézia erősen összefügg az autistáknál megfigyelhető vonásokkal: a korlátozott, behatárolt és ismétlődő viselkedési mintákkal.
Ezek közé tartozhat az intenzív érdeklődés egy adott téma iránt, ragaszkodás bizonyos tárgyakhoz, vagy olyan ismétlődő mozgások végzése, mint például a kézcsapkodás (ez gyakran önstimuláló viselkedésként értelmezhető).
A szinesztézia és az autisztikus vonások közötti összefüggés túlnyomórészt genetikai és nem szociális – állítja a tanulmány.
Bár a genetikai kapcsolat szerepe a legnagyobb a szineztéziában, a tanulmány eredményei szerint az ikerpár egyes tagjai között az eltérő környezeti tényezők is szerepet játszottak. A szerzők megjegyzik, hogy ez összhangban van a korábbi kutatásokkal, amelyek szerint
a környezet különösen fontos tényező a szinesztéziának abban a típusában, amelyben a számokhoz és a betűkhöz színeket társítanak.
A kutatás hátrányai közé tartozik, hogy önbevalláson alapul, továbbá nem lehetett a szinesztézia minden típusát bevonni.
A kutatócsoport azt reméli, hogy a kísérlet hozzájárul a szinesztéziát befolyásoló környezeti tényezők, az autizmus és a szinesztézia közös genetikai mechanizmusainak jövőbeli megértéséhez.