A hidegháborús időszak technikája egy egyedi történelmi pillanatot rögzített. Kiderült, hogy a Római Birodalom katonai határai a Közel-Keleten nem voltak olyan stabilak, mint északon.
Történészek az egykori Római Birodalom 396 katonai erődjét azonosították az Egyesült Államok központi hírszerző ügynökségének képein. A képeket U2 kémrepülőgépek és műholdak készítették a közel-kelet felett repülve a múlt század 60-es és 70-es éveiben.
Az ókori építmények elhelyezkedéséből egy olyan infrastruktúra képe rajzolódik ki, amely nyomán módosulhatnak a történettudomány fogalmai azzal kapcsolatban, hogy hogyan működött a római civilizáció ebben a régióban. Eddig úgy gondolták, hogy a katonai erődök fő rendeltetése a birodalom határainak védelme volt.
Antoine Poidebard jezsuita misszionárius az 1920-as években a szíriai sivatag felett kétfedelű gépével repkedve lett figyelmes régi építmények négyzetes maradványaira. A francia szakember éveket töltött a Tigris és az Eufrátesz között található száz erőd fotózásával és 1934-ben kiadott, kétszáz fotót tartalmazó könyvével a légi fotós régészet megalapítójává vált.
Ekkor úgy tartották, hogy a katonai jelenlét célja a keleti rivális, az Újperzsa Birodalom, más néven Szászánida Birodalom terjeszkedésének megakadályozása volt időszámításunk szerint 300 körül. A huszadik század második felében, a hidegháború idején készült légi fotók alapján, azonban ennél többről volt szó: a szászánidákkal való összetűzések alkalomszerűek voltak, az erődhálózat a mindennapokban a nyugatot és keletet összekötő kereskedelmi útvonalak és a rajtuk közlekedő karavánok védelmét és adóztatását szolgálta.
A Dartmouth College régésze, Jesse Casana a CIA régi kémműhold rendszerei, a Corona és Hexagon által készített, 90-es években feloldott titkosítású fotóit elemezte 300 ezer négyzetkilométeres területen. Ezek a hidegháborús fotók azért különlegesek régészeti szempontból, mert a mezőgazdaság iparosodása előtti pillanatokat mutatják – az erődök nyomait a következő évtized folyamán mindenütt beszántották a munkagépek. A szakemberek így 4500 figyelemre méltó maradványt azonosítottak, közöttük 396 erődöt.
Rögtön tudod, hogy valami rómait találtál, mert nagy, négyszög alakú és kőből van. Kiderült számunkra, hogy sokkal több ilyen négyszög van, mint azt korábban gondoltuk
– mondta Casana.
Casana rámutatott, hogy a Poidebard annak idején a birodalmak vélt határa felett repült, és valami olyasmivel számolt, mint Hadrianus fala Nagy-Britanniában. A kutató szerint ezzel szemben a kisebb erődök az egykori selyemút ázsiai árukkal megrakott, Földközi-tengeri kikötők felé tartó karavánjait védték útonállóktól és éhes oroszlánoktól. Ezek afféle korabeli benzinkutakként működtek, így jellegüknél és méretüknél fogva nem képeztek olyan infrastruktúrát, ami komoly ellenállást tanúsíthatott volna egy megszálló haderővel szemben.
Míg Hadrianus fala vagy a Rajna folyó stabil katonai határvonalat jelentett, ez egy más természetű határvidék volt, ahol a rómaiak és szászánidák a befolyásért versengtek a helyi törzsek és kiskirályok területein. A független szakmai vélemény szerint Casana munkája sokat tett hozzá a történelmi képhez: a fotókon egy hatalmas ütközőzóna tárul fel, folyamatosan változó határokkal.
A kézenfekvő lépés az egykori helyszínek felkeresése és feltárása lenne, a biztonságos kutatást azonban lehetetlenné teszi, hogy ezek a területek a több mint egy évtizede tartó szíriai polgárháború harcterei.