Vulkáni üvegből faragott ősi leleteket találtak Olaszország idilli partjainál. A feltételezések szerint az ereklyék körülbelül 8000-5000 évvel ezelőtt, egy hajószerencsétlenség közepette hullhattak a tengerfenékre, ami a tárgyakat stílusukhoz és minőségükhöz képest hihetetlenül régivé teszi. Amennyiben a térségben sikerülne megtalálni a hajót, amiről az ereklye származik, az a régészek szerint észbontó felfedezésnek számítana.
A nápolyi rendőrség és a helyi régészek még 2023 novemberében fogtak össze, hogy feltérképezzék a Nápolyi-öböl tengerfenekét, hogy akár több ezer évvel ezelőtt készült tárgyakat hozzanak a felszínre – ezzel is segítve a régészek és történészek munkáját a térség múltjának megismerésében. Arra azonban, amire a Capri szigetén található Grotta Bianca (Fehér-barlang) közelében leltek, még ők sem számítottak.
A kutatók egy körülbelül nyolckilós, 28 x 20 x 15 centiméteres, obszidiánból készült tárgyat emeltek ki a vízből.
Az ereklyén található vágásnyomok és faragványok egyértelművé tették, hogy azt emberi kéz – és nem a természet – módosította, arra azonban még nem jöttek rá, hogy pontosan mi célt is szolgálhatott a már vélhetően akkoriban is rendkívül értékes tárgy. Ami azonban ennél is érdekesebb, az az, hogy a 40 méteres mélységben felfedezett ereklyét vélhetően egy neolitikumi, azaz újkőkorszak korabeli hajó szállíthatta rakományként, magát a hajó roncsát azonban egyelőre sehol sem találják.
Mint azt Mariano Nuzzo, Nápoly régészeti, képzőművészeti és tájvédelmi felügyelője egy közleményben elmondta, ha a térségben egy neolitikus hajó maradványaira bukkannának, az szó szerint észbontó felfedezés lenne.
Mindehhez a tengerfenék átfogó műszeres felmérésére lenne szükség, mivel a Földközi-tenger vizein eddig még soha nem találtak a neolitikus korból származó hajótest-maradványokat. Az európai szárazföldön vagy édesvizekben, tavakban és folyókban már volt erre példa, a Földközi-tenger azonban kellemes hőmérsékletű és sótartalmú a fafaló puhatestű, a Teredo navalis számára. Így a Földközi-tengerben elsüllyedt fahajók minden korból zsákmányul szolgálnak ezeknek a puhatestűeknek
– mondta a Newsweeknek Sandro Barucci kutató, aki könyveket is írt az ókori tengerészetről.
A kutató szerint Capri partjainál sikerrel járhatnak, de csak abban az esetben, ha a szóban forgó hajó az átlagnál gyorsabban a homokba süllyedt, ahol védve maradhatott. Buracci úgy véli, hogy amennyiben találnak maradványokat, az egy egyetlen nagy fatörzsből kivájt, kenuszerű hajóé lehet majd.
Azt ugyan, hogy a közel nyolckilós relikvia pontosan milyen célt szolgált, egyelőre még nem sikerült megállapítania a régészeknek, az azonban világos, hogy kemény, ám mégis könnyen formázható tulajdonságának köszönhetően az obszidiánt gyakran használták éles szerszámok – például kések, fejszék és nyílhegyek – készítéséhez. A neolitikum idején egyébként széles körben kereskedtek vele a Földközi-tengeren és a Közel-Keleten is, így könnyen a tengerfenékre keveredhetett, írja az IFL Science.
Bár egy obszidiánból készült tárgy felfedezése ebből az időből meglehetősen figyelemreméltó, azért sem túl meglepő, hogy vulkanikus üveget találtak a Földközi-tenger partvidékén, mivel Nápolytól kilenc kilométerre fekszik a Vezúv, Európa egyik legnagyobb vulkánja. Leghírhedtebb kitörése Kr. u. 79-ben történt, amikor a Vezúv perzselően forró hamut és vulkáni kőzeteket szórt Pompeji és Herculaneum városára – a többi pedig már csak történelem.