A fotón jól látszanak saját exobolygónk gyűrűi, holdjai és felhői.
Napjaink egyik legfejlettebb űrtávcsöve, a James Webb űrteleszkóp a világegyetem kezdeteinek kutatása mellett a napokban a Naprendszer egyik legszokatlanabb és legtitokzatosabb bolygóját, az Uránuszt vette szemügyre.
A Voyager–2 által 1986-ban készített fotókon még egy egyszerű világoskék gömbnek tűnt az Uránusz. A Webb által idén készített képeken viszont egy légköri jelenségekben gazdag bolygó képe bontakozik ki.
A Webb fotóin jól látható az Uránusz gyűrűrendszere és a viszonylag nehezen megörökíthető, legbelső Zéta gyűrűvel együtt, látható továbbá 27 holdjának egy része, amelyek közül pár a gyűrűk között rejtőzik. Az új képek legszokatlanabb része a sarkok felett látható felhőtakaró, amelyben kivehető egy teljesen fehér központi régió és az egyenlítő felé halványuló felhőkben húzódó sötétebb sávok.
Az Uránusz a Naprendszer hetedik bolygója, vízben, ammóniában és metánban gazdag világ. Forgástengelye majdnem egy síkban van pályájával, a Nap felé néző sarkán 42 évig tartó nappal van, míg az átellenes oldalon 42 évig tartó éjszaka.
Az Uránusz vizsgálata az elmúlt években felfedezett mintegy 2000 hasonló méretű exobolygó megismerését szolgálja – lényegében a Naprendszerünk hátsó kertjében rejtőző exobolygóként tekintünk rá, amikor megismerjük, hogyan alakul ki, és hogyan működik például az időjárás egy ilyen kaliberű égitesten.