Ha léteznek más civilizációk, akkor azok nem a rádióadásainkkal találkoznak először, hanem a történelem első nagyobb építményeit szúrják majd ki. A mienknél fejlettebb teleszkóppal ugyanis nem nehéz megtalálni az emberiséget.
Az idegen civilizációk felderítésére irányuló első komoly tudományos kutatás 1960-ban kezdődött, és a csillagászat 1992-ben fedezte fel az első távoli csillag körül keringő bolygót, vagyis exobolygót. Érdeklődünk az idegenek iránt, keressük őket, és közben tanácstalanul állunk a közismert tény előtt, hogy nincsenek sehol. Valamivel kevesebbet foglalkozunk azzal, hogy az idegenek megtalálnak-e minket, ha keresnek, és vajon az emberi civilizáció ténykedése mennyire könnyen ismerhető fel kozmikus léptékű távolságokból. Ezt a kérdést fejtegeti a Tbiliszi Egyetem munkatársa, Zaza Osmanov az Acta Astronautica által közölt tanulmányában.
Az elmúlt években bevett gondolkodássá vált, hogy egy idegen civilizáció mindenképpen fejlettebb nálunk, ezért űrbéli megaépítéményeket kell keresnünk, vagy abnormális hősugárzásról árulkodó infravörös jeleket kell kutatnunk. Osmanov ennél konzervatívabb megközelítést választott: szerinte a legkézenfekvőbb a társadalomra utaló jeleket keresni a látható fény tartományban, amilyen az űrhajókról vagy egyszerűen az épületekről visszaverődő fény.
A szakember a civilizációk fejlettségét rangsoroló Kardasev-skálát veszi alapul. Ennek lényege, hogy egy civilizáció fejlettségét az általa mozgósított energiákhoz köti. Az 1-es típus a szülőbolygója teljes energiáját kezeli (ehhez közelít jelenleg az emberiség), a 2-es a csillagának teljes energiáját, a 3-as a galaxisa teljes energiáját. A skála viszonylag meredek, és sokan kiegészítették az évek során, felvetődött például, hogy létezhet 4-es típusú civilizáció, ami a teljes univerzum energiáját uralma alá hajtja.
Egy 2013-as kutatás megállapítása szerint az akkor még csak épülő, de azóta már működő James Webb űrteleszkóp 50 fényév távolságból is felismerné az élet jeleit a Földön. Egy ezemilliárdos lakosságú, 2-es típusú szupercivilizáció technikai képességeit ugyanakkor meg sem tudjuk tippelni. Egy ilyen civilizáció több millió kilométer átmérőjű teleszkópokat is építhet, de Osmanov szerint az ilyen eszközöknek is megvannak az elméleti határai.
A legnagyobb távolság, amelyből tízméteres léptékben egy építmény még felismerhető, mintegy 3000 fényév
– írja.
Osmanov ebből kiindulva igyekezett a Drake-egyenlet segítségével megállapítani, hogy mennyien láthatnak minket. A Drake-egyenlet az idegeneket kutató első tudományos program alapítójától, Frank Drake-től származik, és egyenlet formájában szorozza össze egy értelmes civilizáció megjelenésének esélyeit olyan tényezőkből, mint a csillagok száma és a bolygók lakhatóságának valószínűsége.
Ez alapján mintegy 650 olyan idegen civilizáció lehet a környezetünkben, amelyik pusztán az építményeinket látva értesülhet a létezésünkről. Mivel több ezer fényéves távolságokról van szó, az építmények terén is történelmi időtávokban kell gondolkodnunk: az idegenek, ha léteznek, valószínűleg nem az Eiffel-tornyot, hanem az egyiptomi piramisokat pillantják meg elsőként, méghozzá új és látványos ókori állapotukban.