A hatalmas agy ellátásához főzés és tűz kellhetett, a kettő mégsem találkozott időben. Van egy ízletes és egy kevésbé ízletes magyarázat arra, hogy mi történhetett.
A törzsfejlődés egyik fő csodája, az emberi agy úgy jött létre, hogy elődjeinkhez, az Australopithecusokhoz képest háromszorosára nőtt ez az okoskodásra és képzelgésre kiválóan alkalmas szerv. Mindenki tudja, hogy miért jó, a tudománynak erős bizonyítékai vannak arra is, hogy mikor kezdődött a megjelenése. Viszont az, hogy miért nőtt ekkorára az emberi agy, máig rejtély.
Annyi biztos, hogy egy ekkora szerv rengeteg energiát fogyaszt. Az agy kifejlődéséhez és működéséhez szükséges energiát megfelelő táplálkozás útján biztosítjuk, ezért feltételezték, hogy evolúciója a tűz meghódításával és a sütés-főzés megjelenésével párhuzamosan ment végbe. A főzés haszna, hogy az élelem feldolgozásával egyfajta előemésztésként funkcionál, hogy hatékonyabban juttassa tápanyaghoz az agyat.
Ezzel azonban van egy nagy probléma: az emberi agy fejlődésének kezdete 2,5 millió évvel ezelőttre tehető, míg a tűz használatának legkorábbi nyomai 1,5 millió évesek. Az egymillió éves hézag annyit jelent, hogy a tűz minden jel szerint az emberi agy kifejlődésének vége felé jelent meg, őseink tehát aligha pecsenye majszolása közben váltak fejnehézzé.
Egy alternatív elmélet szerint a könnyebben emészthető élelem, amire az emberelődök rákaptak, döghús lehetett. Szerencsére a Harvard Egyetem munkatársai új elmélettel álltak elő a Nature Communications hasábjain: eszerint az agy fejlődése nem a tűzzel vagy a dögevéssel kezdődött, hanem a fermentációval.
Fermentált élelmiszerek a mikroogranizmusok szaporodásával erjedésnek induló, savasodó és savanyodó élelmiszerek, mint a savanyú káposzta vagy joghurt és sajt, de ugyanilyen folyamat eredményei az alkoholos italok is. Az ilyen élelmiszerek könnyebben emészthetőek, továbbá – például a káposzta esetében – jelentős mennyiségű vitamint is tartalmaznak.
Az emberi evolúció adjunktusa, Erin Hecht szerint a fermentáció az élelem gyűjtésével és tárolásával jelenhetett meg.
Nem volt szükségszerűen szándékos. Lehet, hogy az élelem tárolásának mellékhatása volt, és lehet, hogy az idők során hagyományok és babonák hozták a viselkedést, amik stabil, megbízható gyakorlattá alakították a fermentációt
– mutatott rá Hecht.
Az elméletet alátámasztja, hogy az emberi vastagbél jóval rövidebb, mint más főemlősöknél. Nemcsak az agy nőtt, de közben a vastagbél is összement, ez pedig annak az eredménye lehet, hogy alkalmazkodtunk a fermentáció kémiai lebontó folyamatai által feldolgozott táplálékhoz.
Hecht szakterülete ugyan az összetett viselkedések megjelenése embereknél és kutyáknál, de genetikával foglalkozó kollégái számára azt ajánlja, hogy belenézhetnének, történt-e esetleg 2,5 millió évvel ezelőtt a szag és ízreceptorokat érintő változás.
A kutatás társszerzője, Katherine L. Bryant, az Aix-Marseille Egyetem kutatója rámutatott, világos, hogy történt valami, ami miatt eltűnt az anyagcseréből egy korlát, ami az agy fejlődését behatárolta és a fermentáció jól beleillik ebbe a képletbe.
Ez a hipotézis még egy ok a tudósok számára, hogy felderítsék a fermentált élelmiszerek szerepét az emberi egészségben és az egészséges bél-mikrobiom fenntartásában. Számos kutatás jelent meg az elmúlt években, ami összefüggést mutatott ki a bélflóra és a fizikai és mentális egészség között
– hívta fel a figyelmet Bryant.