Több tízezer eddig ismeretlen viroidra derült fény, amelyek az emberi tápcsatornát benépesítő mikroorganizmusokon élnek.
A Stanford Egyetem munkatársai eddig nem ismert, vírusszerű szervezeteket találtak az emberi szájban és belekben. Az obeliszkeknek nevezett viroidok a vírusoknál is egyszerűbb RNS-hurkok.
Ha egy költői húzással a sejteket konyhának tekintjük, abban a különböző ételek receptjét a szakácskönyv szerepét betöltő DNS tartalmazza. A receptben található adatokat és instrukciókat a szakácskönyv fénymásolt oldalaként működő RNS olvassa le, és továbbítja a főzést végrehajtó szervecskékbe a fehérjékhez. Az RNS a sejt irányításának kulcsa, és ezt használják ki a sejteket saját kifőzésükre/másolásukra átállító vírusok. Több mint 200 olyan vírust ismerünk, amelyek genomja RNS-ből áll, ilyen az influenza, az ebola, és a Covid kórokozója is.
Vitatott kérdés, hogy a vírusok élőlényeknek tekintendők-e. Az élet definíciójában benne foglaltatik a szaporodás, vagyis egy saját replikációs mechanizmus, de ilyesmire a vírusok nem képesek, inkább baktériumok és sejtek apparátusain kalózkodva sokszorozzák magukat. A probléma az élet keletkezésére visszavezethető tyúk-tojás dilemma. A viroidok esete még meredekebb, ezek ugyanis
a vírusoknál is egyszerűbbek.
A 70-es években növényeken felfedezett viroidok nem rendelkeztek a vírusokra jellemző fehérje-védőburokkal, lényegében az RNS-vírusoknál rövidebb, patogén, körkörös RNS-szakaszok voltak.
A viroid genomok nem tartalmaznak fehérjét leíró kódot, de a növényeknél megfigyelhető volt, hogy megváltoztatták a genomot, fejlődési rendellenességeket és deformációkat okozva. Sokáig úgy gondolták, hogy a viroidok csak növényekben fordulnak elő, de állati sejtek vizsgálatakor is felbukkantak a körkörös RNS-ek.
A Stanford biológusa, Andrew Fire és tanítványa, Ivan Zheludev hasonló módon, az emberi mikrobiomban aktív mikrobák genetikai elemzése során bukkantak hasonló szerkezetekre. Az elemzés során közel harmincezer különböző viroidot találtak, amelyek az RNS-hez kapcsolódó, oszlopszerű fehérje miatt obeliszkeknek elnevezett csoportba tartoznak. Ezek a bélbaktériumok 7 százalékában fordultak elő, illetve a szájban élő baktériumok felében.
Észbontó. Minél tovább nézzük, annál őrültebb dolgokat látunk
– értékelte az eredményt Mark Peifer, a North Carolina Egyetem biológusa.
A obeliszkek az egyszerűbb viroidokkal szemben fehérjét leíró kódot is tartalmaztak, az itt leírt oblinoknak nevezett fehérjékről azt feltételezik, hogy az RNS replikációjában játszanak szerepet.
Jelenlegi tudásunk szerint az obeliszkek
nincsenek közvetlen hatással az emberi egészségre.
Az emberi sejtekkel nem lépnek kapcsolatba, célpontjaik inkább az emberi tápcsatornában élő mikroorganizmusok, mint például a gyakran előforduló Streptococcus sanguinis – ugyanakkor ezeket genetikailag átírva közvetetten hatással lehetnek az emberi szervezetre.
A hivatalos közlés előtt a bioRxiv platformra feltöltött kutatás ugyanakkor kiemelte, hogy „az emberi mikrobiomot benépesítő organizmusok eddig ismeretlen csoportját” fedezték fel.