Valamiért az iparosodással együtt kezdett terjedni. Régebben nagyon ritka volt, pedig a rómaiak ólommal is mérgezték magukat.
Az emlékezet elvesztésével és szellemi leépüléssel járó Alzheimer-kór okait és gyógymódját máig nem ismerjük. Kérdés, hogy mennyiben örökletes tényezők és mennyiben a környezet vagy civilizáció miatt alakul ki. A Dél-kaliforniai Egyetem kutatása történelmi forrásokból arra következtet, hogy főleg civilizációs okok állhatnak a háttérben.
A Journal of Alzheimer’s Disease szaklapban közölt kutatás szerzői ókori görög és római szövegeket elemezve keresték a demencia korabeli leírásait, és arra jutottak, hogy a betegség nagyon ritka lehetett 2000-2500 évvel ezelőtt.
Az ókori görögöknél nagyon-nagyon kevés volt, de találtunk olyat, ami enyhe kognitív zavart írt le. A rómaiaknál legalább négy esetet találtunk, ami előrehaladott demenciát ír le – ezekről nem tudjuk, hogy Alzheimer-kórról van-e szó. De a görögöktől a rómaiak felé haladva volt egy növekedés
– magyarázta Caleb Finch, az USC gerontológiai karának professzora.
A görögök felismerték, hogy az időskorral együtt jár az emlékezet romlása, de az emlékezet teljes elvesztéséről vagy a beszéd képességének elvesztéséről nem írnak. Hippokratész és kollégáinak szövegeiben az időskori betegségek között a süketséget, szédülést és emésztési rendellenességeket említik, az emlékezetet egyszer sem.
Évszázadokkal később Galénosz, görög származású római orvos említi: 80 éves kor felett előfordul, hogy az idősek nehezebben jegyeznek meg dolgokat. Idősebb Plinius ír egy esetről, amikor a híres szónok és szenátor, Valerius Messala Corvinus elfelejtette saját nevét. Cicero szerint
az időskori butaság jellemző (...) a felelőtlen öregemberekre, de nem minden öreg emberre.
Finch szerint az említett esetekben szerepet játszhatott, hogy a római városok ekkor már sűrűbben lakottak voltak, ez vezethetett a betegség gyakoribbá válásához. A rómaiak ráadásul ólomból építettek vízvezetékeket, ólomedényekben főztek, és időnként ólom-acetáttal édesítették a bort. Ekkor még nem tudtak semmit arról, hogy az ólom súlyosan mérgező az idegrendszerre. Bár ókori szerzők felvetették, hogy gond lehet az ólommal, az emberiség számára ez csak a XX. században vált világossá. Egyes történészek odáig mennek, hogy az ólom okozta a Római Birodalom bukását, de térjünk vissza a demenciához.
Mivel az ókori görögökről és rómaiakról nincsenek demográfiai és egyéb statisztikai adataink, Finch és kollégái a bolíviai esőerdőkben élő tsimané törzs vizsgálatával folytatta a kutatást. A bennszülött tsimanék az ókoriak ma élő modelljei annyiban, hogy folytatják őseik iparosodás előtti életmódját. Ennek az általunk megszokott vívmányok hiányán és a magasabb testhőn kívül az egyik fő jellemzője, hogy fizikailag nagyon aktívak, rengeteget mozognak.
A tsimanékat vizsgáló nemzetközi csoport megállapította, hogy az idősek között nagyjából 1 százalékos az időskori demencia aránya. Ez az arány például az Egyesült Államokban a 65 évnél idősebbeknél 11 százalék.
A tsimanék adatai nagyon mélyek és nagyon értékesek. Ez a legjobban dokumentált nagyobb populáció, ahol az idősek körében minimális a demencia előfordulása, ami azt jelenti, hogy a környezet nagyon nagy mértékben meghatározza a demencia kockázatát. Ők jelentik az alapot a kérdések feltevéséhez
– szögezte le Finch professzor.