Csapdaként működik. Először sikerült bizonyító erejű felvételt készíteni az élőlények pontos mozgásáról, ami egy nap talán megmentheti őket.
Az éjjeli lepkék és más rovarok összeverődnek, és körözve repkednek a fény körül. Az ember, mióta feltalálta a tüzet, ismeri a jelenséget, és több magyarázatot is alkotott rá. Ezek közül volt olyan, amely szerint a hő vonzza a rovatokat, esetleg tetszik nekik vagy egymáshoz vonzódva verődnek össze a fény körül, vagy azért, mert az összetett szemű élőlények összetévesztik a lámpát a Hold fényével. Ez utóbbi magyarázat egészen közel van a megfejtéshez, de az biztos, hogy nemcsak éjjeli lepkékre jellemző ez a viselkedés, hanem az éjszaka nem aktív repülő rovarokra is, legyenek azok szitakötők vagy legyek.
Egy friss kutatás kamerafelvételeket lelassítva vizsgálta a repülő rovarok mozgását, és megerősített egy, a fény vonzó hatásával kapcsolatos egy évszázados elméletet. Ennek technikai megoldása nem volt annyira triviális kihívás, amilyennek gondolnánk, mert a kameráknak nem kedveznek a fényhiányos viszonyok, a rovarok ráadásul picik és gyorsak. A két dolog eredménye, hogy a fényre repülő rovarokat eddig csak elmosódott foltokként sikerült rögzíteni.
A probléma megoldása érdekében a kutatók infravörösben világító pöttyöket festettek szitakötők hátára, majd nyolc nagy sebességű kamerával rögzítették mozgásukat egy viszonylag kicsi térben. Ezzel a módszerrel nagyon pontosan fel tudták térképezni a szitakötő térbeli mozgását.
A felvételeken jól látszott, hogy a rovarok igyekeztek mindig a fényforrás felé fordítani a hátukat. Ez a rég ismert viselkedés a térbeli tájékozódás részét képezi. Ennek megértéséhez figyelembe kell vennünk, hogy a rovarok nem érzékelik olyan élesen a gravitációt, mint mi, emberek. Jóval kisebbek, és repülés közben hirtelen változó irányú gyorsulásoknak, turbulenciáknak vannak kitéve, ezért vizuálisan tudják leghatékonyabban megállapítani, hogy
merre van épp a fent és a lent.
A probléma megoldása számukra, hogy az ég általában világosabb, mint a talaj. Ezzel a tájékozódási módszerrel olyan jól tudtak alkalmazkodni a repüléshez, hogy olyan manőverekre képesek, amilyenekre az emberi pilóták nem. A nem várt következmény, hogy a mesterséges fény csapdába ejti őket, így a fény körül forogva elszédülnek, és végül a fényforrásnak ütköznek.
Az Imperial College London és a Floridai Egyetem munkatársai később Costa Ricára költöztették különleges kameráikat, hogy a terepen is kipróbálják őket. 477 videón 11 különböző rendszertani csoportba tartozó repülő rovart figyeltek meg három dimenzióban, és rögzítették, hogy minden esetben ugyanaz történik: a rovar a fény felé repül, majd azt elérve a fénynek háttal, fejjel lefelé repül.
A kutatók kiemelték, hogy az emberi környezetben egyre szaporodó mesterséges fények folyamatosan tizedelik a rovarokat, ezért fontos azt is kideríteni, hogy minden színű és erejű fényre ugyanúgy reagálnak-e, vagy esetleg létezik számukra kevésbé toxikus fényforrás.