A földtörténet legsúlyosabb kihalása – amely a bolygón élő szárazföldi fajok 90 százalékának eltűnéséért felelős – több mint 200 millió évvel ezelőtt következett be egy kínai tudósok vezette kutatócsoport friss tanulmánya szerint. A tudományos konszenzus eddig 252 millió évvel ezelőttre tette a tömeges kihalás időpontját.
A Nancsingi Egyetem által a Science Advances című tudományos folyóiratban közzétett tanulmányból kiderül, a tömeges kihalás folyamatának pontosításában az segített, hogy a különböző ökoszisztémák eltérő ütemben válaszoltak a környezeti hatásokra, és ez segített a tömeges kihalás folyamatának pontosításában – írja az MTI.
A mintegy 300 millió évvel ezelőtt kezdődött és 250 millió évvel ezelőtt befejeződött perm időszak végén bekövetkezett tömeges kihalás volt a földtörténet legsúlyosabb tömeges kihalási eseménye, amelynek következtében a tengeri fajok több mint 80 százaléka, a szárazföldi fajoknak pedig mintegy 90 százaléka pusztult el – mondta el Sen Su-csung, a kutatás vezetője, a Nancsingi Egyetem tudósa, a Kínai Tudományos Akadémia tagja.
Felidézte, hogy korábban a tudósok úgy vélték, a tömeges kihalás 252 millió évvel ezelőtt következett be, de az adat pontosításához hiányoztak a különböző régiókban és ökoszisztémákban lezajlott folyamat részletes kutatásai.
Több mint 10 évnyi, terepről történt mintavétel és izotópos kormeghatározás után kínai és amerikai kutatóknak sikerült pontosan meghatározni a szárazföldi élőlények tömeges kihalásának konkrét időpontját a Földön.
A kutatásban összehasonlították a szárazföldi és tengeri tömeges kihalás időpontját a különböző szélességi körökön, és az egyes ökoszisztémák jellemzőit is bemutatták a kihalási időszakban.
A tanulmány szerint a szárazföldi élővilág tömeges kihalása az alacsony szélességi körökön 251,88 millió évvel ezelőtt kezdődött – legalább 60 ezer évvel később, mint a tengeri élővilág tömeges kihalása, és legalább 430 ezer évvel később, mint a szárazföldi élet magasabb szélességi körökön bekövetkezett tömeges kihalása.
A kutatók a globális paleontológiai adatbázisra támaszkodva elemezték a biodiverzitás változását a különböző szélességi körökön a tömeges kihalás előtt és után. Eredményeik arra utalnak, hogy a kihalás az alacsony szélességi körökön később következett be, és viszonylag kisebb arányú volt. Ezt a tudósok azzal magyarázták, hogy azokban a térségekben a szárazföldi ökoszisztéma ellenállóbb volt a környezeti nyomással szemben.
Sen a legújabb kutatási eredményeket összegezve elmondta, hogy a perm időszak végén a szárazföldi élőlények tömeges kihalása először a nagy szélességi körökön kezdődött, majd fokozatosan terjedt tovább a középső és kis szélességi körökre. Hozzáfűzte, hogy a tengeri ökoszisztémák összeomlása másként zajlott és gyorsabban következett be.