A legendás lövöldözős játék immár a biotechnológia területére is betette lábát.
A Doom egy klasszikus számítógépes játék, tavaly múlt harmincéves. Vele született meg, hogy nem kétdimenziós vízvezeték-szerelőként látjuk a világot, hanem úgy, ahogy reggel felkelünk, első személy nézetben. A játékoknál máig ez a meghatározó perspektíva, és ez így marad, a nézőpont csak a virtuális valósággal válhat személyesebbé.
Ettől nem független, de külön leágazás a Doom történetében a hardverekben elmélyülő kifinomult kockák mozgalma, hogy megpróbálják a játékot mindenen futtatni. A teljesség igénye nélkül sikerült Doomot futtatni bankautomatán, számológépen, csokoládén, legókockán, vagy terhességi teszten, és nem futtatni társasjátékként vagy karton bábjátékként. A digitálnéprajzi jelenségről többet az ennek szentelt honlapon lehet megtudni.
Minden újabb megoldás túltesz az elődein, de az MIT műszaki egyetem biotechnológiai PhD-hallgatója, Lauren Ramlan saját szakterületén olyan mérföldkövet tett le, amit kevesen tudnak utolérni: az emberi tápcsatornában lakó Escherichia coli baktétriumokból épített a Doomot megjelenítő kijelzőt.
A munka egyik kiindulópontja az 1997 óta ingyenesen letölthető Doom forráskód. A másik egy különleges kijelző, amelyben a világító diódák szerepét fluoreszkáló baktériumok töltik be. A 32×48 pixellé rendezett különleges E. colik képesek ki és bekapcsolni a testükből áradó fényt – a többi már csak egy kis programozás és biokémia.
A bacikijelző 70 perc alatt jelenít meg teljes fényerővel egy képet, ami összesen 8 óra és 20 perc alatt sötétedik el. Igazat adunk annak, aki szerint ez kissé lassú képfrissítési ráta. Az eredeti Doom másodpercenként 35 képkockát produkált, az E. colik kicsit szaggatósan, napi 2-3 képkockát nyújtanak, azt is monokrómban. Ramlan számításai szerint mintegy 599 esztendő alatt lehetne így végigjátszani a játékot.
Már csak pár generációra vagyunk az emberi tervezés igazi csúcsától, amikor a Doom és az élet eggyé válik
– vélekedett a szakember. Ha tűzgolyókat hajigáló marsi démonokra, és repkedő, lángoló koponyákra gondolt, akkor el kell ismernünk, hogy ezek megvalósítása már tényleg itt van a küszöbön.