A vonóhálós halászat miatt évi 370 millió tonna széndioxid kerül a légkörbe, ami a megduplázza a 4 millió halászhajóból álló globális flotta amúgy sem kicsi kibocsátását – derült ki három amerikai egyetem, a NASA, és a National Geographic közös kutatásából.

A vonóhálós halászat lényege, hogy erős és nagy hálókat engednek a tenger fenekére és ott vontatják őket. Ezzel, mint kiderült, nem csak letarolják a háló útjába kerülő természetes élőhelyeket, de a tengerfenekék üledékben megkötött anyagokat is felforgatják, amelyek 55–60 százaléka kilenc év alatt széndioxid formájában kerül vissza a légkörbe.

A halászatnak ez a módja a Kelet-kínai-tengeren, a Balti-tengeren, az Északi-tengeren és a Grönlandi-tengeren a legelterjedtebb, de megállapítást nyert, hogy a Bengáli-öbölben, az Arab-tengeren, az európai partok közelében, és a Mexikói-öbölben végzett halászat is jelentősen hozzájárul a széndioxid kibocsátáshoz.

Csak nemrég fedeztük fel, hogy a vonóhálózás szén tartalmú felhőt szabadít fel, amelynek anyaga amúgy évezredekig biztonságban nyugodna az óceán fenekén megkötve. A kutatásunk megmutatja, hogy az így felkavart szén egy évtized leforgása alatt széndioxidként kerül a légkörbe és hozzájárul a globális felmelegedéshez. Az erdőpusztításhoz hasonlóan a tengerfenék felforgatása is visszafordíthatatlan károkat okoz a klímának, a társadalomnak és a vadvilágnak.

– mutatott rá Trisha Atwood, a Utahi Egyetem munkatársa.

A vonóhálózás után is tengerbe maradó szénnel kapcsolatban a kutatás megállapította továbbá, hogy az anyag 40–45 százaléka a vízben marad és hozzájárul az óceánok vizének savasodásához.

(SciTechDaily)