Az elfogadott szabályok nem igazán engedik, de a holdi történelem nyomainak védelme lehet az egyik kibúvó.
A világűr tele van égitestekkel és égitestek maradványaival, amelyek nagy mennyiségben tartalmaznak ritkaföldfémeket, platinát, aranyat vagy a Földön ritka hélium-3-at. Ezek értéke esetenként ezerszer ezermilliárd dollár lehet. A haszon a szó eredeti és átvitt értelmében is csillagászati, bár a költségek is, de miközben technikailag gyorsan közelítünk az űrbányászat megvalósulásához, a törvényi szabályozás kezdetleges, ha egyáltalán létezik.
Annak, aki most rögtön beszállna az üzletbe, és azt kérdezi, hogy legális-e az űrbányászat, azt érdemes tudnia, hogy az aszteroidákon minden bizonnyal igen, de sokkal bonyolultabb a helyzet, ha valaki a Holdat nézte ki magának.
Az űrbéli tevékenységeket szabályozó egyik legfontosabb nemzetközi egyezmény a 114 ország által aláírt, 1967. október 10-én életbe lépett világűrszerződés (az Outer Space Treaty nyomán rövid nevén OST). Az egyezmény fő célja, hogy megőrizze a világűr békéjét, ezért tiltja tömegpusztító fegyverek űrbe vagy égitestekre történő telepítését, továbbá az áll benne, hogy
a világűrt, beleértve a Holdat és más égitesteket, sem a szuverenitás igényével, sem használat vagy foglalás útján, sem bármilyen más módon egyetlen nemzet sem sajátíthatja ki.
Ezzel minden rendben is volna, csak az szürkíti kissé a kérdést, amit a szuverenitás igénye takar. Alapvetően országokról, államokról, nemzetekről van szó, de ha úgy szeretnénk értelmezni, a szuverén entitások ernyője alá adott esetben beférhet egy vállalkozás is (például akkor, ha a vagyona nagyobb, mint az országoké együtt). Az tehát, hogy a Holdon saját bányát nyithat-e egy cég, vita tárgyát képezheti. A világűrszerződés persze egy teljesen más világban, más történelmi helyzetben született, ahol még nem a környezeten való nyerészkedés elkerülése volt a cél, hanem az, hogy az emberiség ne irtsa ki magát háborúzással.
Elrepültek az évtizedek. Az új időkre reagálva az Egyesült Államok 2015-ben olyan törvényt fogadott el, ami szerint az amerikai állampolgárok elidegeníthetik az űrben található nyersanyagokat, vagyis nyersanyagokat termelhetnek ki az űrben és aszteroidákon. Ez az egyoldalú lépés nagy felháborodást keltett, bár az amerikai joghatóságon kívül nem is igazán érvényesíthető. 2017-ben több ország is csatlakozott az új aranyláz előkészítéséhez – az Egyesült Arab Emírségek, Japán és Luxemburg is engedélyezte cégeinek az űrbányászkodást.
2023 nyarán 35 ország részvételével született az Artemis-egyezmény. Ez a NASA és az amerikai külügyminisztérium vezetésével tető alá hozott, az eredeti OST-t kibővítő egyezmény, ami a Holdra való visszatérésről szóló Artemis-program mögötti nemzetközi együttműködés alapját képezi. Megmaradt benne a világűr békés felhasználásának alapelve, az OST-t később kiegészítő szabály az űrbe küldött eszközök regisztrációjáról. Szerepel benne továbbá az örökség, vagyis a történelmi szondák és holdra szállások helyszíneinek védelme, továbbá a keletkező űrszemét és az általa okozott veszélyek kezelése. Lényeges, hogy az aláírók jogot kapnak nyersanyagok kitermelésére a program kutatási helyszínei körül létesített biztonsági zónában. Ez már űrbányászat, és annyiból teljesen elkerülhetetlen, hogy a Holdra való visszatérés egyik fontos célja az ott található víz felkutatása és hasznosítása.
Az Artemis-egyezmény nem aratott osztatlan tetszést. Oroszország szerint az Egyesült Államok lényegében a saját igényeihez hajlította a nemzetközi jogot. Kína a klasszikus európai gyarmatosító logikát vélte felfedezni a szövegben. Kína esetében a vád mögött azért az is meghúzódik, hogy olyan tempóval fejlesztenek, hogy szakértők többször figyelmeztették az Egyesült Államok törvényhozóit, hogy űrbányászat terén könnyen lemaradhatnak Kína mögött.
Michelle Hanlon, a Mississippi Egyetem űrjogi szakértője arra figyelmeztetett, hogy az Artemis-egyezményből egy olyan probléma következik, hogy
elég nagyjából eltalálni a Holdat,
ugyanis minden leszálló vagy becsapódó űreszköz műemlék, amit biztonsági zóna vesz körül, ahol a küldő ország vagy cég szabadon bányászhat.
A probléma megoldása egy ENSZ vezetésével létrehozott újabb világűrszerződés lenne. Ennek előkészítésére áprilisban találkoznak Bécsben a munkacsoportba szervezett jogi szakértők.
A mandátumunk része, hogy megvizsgáljuk a létező szabályozási kereteket, és megnézzük, hogyan alkalmazhatók az űrbeli nyersanyagokat érintő tevékenységre
– mondta Steven Freeland, a munkacsoportot vezető ausztrál jogászprofesszor a LiveScience-nek.
A Bécsben kidolgozott ajánlatokat az ENSZ több mint száz tagországa fogja mérlegelni, mielőtt a közgyűlés elé terjesztenék elfogadásra. Aki elég gyors, addig még lestoppolhat egy csillogósabb aszteroidát.