Nem természetes képződmény, hanem emberi kéz alkotta azt az óriási építményt, amelyet a Kieli Egyetem kutatói fedeztek fel a Balti-tenger mélyén. A különleges lelet egy 971 méter hosszan nyúló fal, amelyet Blinkerwallnak neveztek el.

A fal a Mecklenburgi-öbölben található, a parttól tíz kilométerre, 21 méterrel a felszín alatt bukkant rá a pásztázó szonár. A mintegy egy méter magas fal 300 nagyobb sziklából áll, amelyeket a közéjük rakott 1400 kisebb kővel kötöttek össze. A felhasznált kövek teljes tömegét 142 tonnára becsülik.

Az építmény eredetileg egy tó vagy egy mocsár partján húzódott, és vadászat céljait szolgálta.

Amikor űzöd az állatokat, a struktúra mellett futnak, és nem próbálnak átugrani rajta. Úgy működik, hogy leszűkíted az utat egy másik fallal vagy egy vízparttal

– magyarázta Jacob Geersen, a Balti-tengert kutató Leibnitz Intézet munkatársa a Guardiannek.

A kutatók egy párhuzamos vadterelő fal nyomait is felfedezni vélték a tengerfenék üledéke alatt. Az üledék mélységének elemzése alapján a Blinkerwall a kőkorban épülhetett, 10-11 ezer évvel ezelőtt, később a Balti-tenger medencéjével együtt merült víz alá valamikor 5-7000 éve.

Marcel Brandtmöller, a Rostocki Egyetem munkatársa kiemelte, hogy a fal építése idején Észak-Európa teljesen más képet mutatott, mert itt viszonylag későn ért véget a jégkorszak, és a hideghez alkalmazkodott állatvilág képviselői még hatalmas számban éltek itt.

Ebben az időben Európa teljes lakossága mintegy 5000 fő lehetett. Fő élelemforrásukat a rénszarvasok jelentették, akik évszakonként vonultak a jégkorszakot követő időszakban gyér növényzetű területen

– mondta.

Hasonló korú és szintén rénszarvasok terelésére szolgáló falakat Amerikában a Huron-tó mélyén találtak 2008-ban. Európában jelenleg a Blinkerwall a legrégibb és legnagyobb ilyen építmény. Jacob Geersen és kollégái állati csontok és vadászat során használt kőeszközök keresésével folytatják a fal történetének feltárását.

(Archeology, Futurism, Guardian)