A genetikai rendellenességeket okozó életveszélyes radioaktivitás semmilyen nyomot sem hagyott a szennyezett környezetben élő fonálférgeken, mert nagyon hatékonyan javítják az őket érő károsodást. Fontos lehet a rák megértésében, megelőzésében és gyógyításában, hogy hogyan képesek erre.
37 évvel a történelem egyik legsúlyosabb nukleáris balesete után az egykori csernobili atomerőművet körülvevő 2600 négyzetkilométeres zárt zóna egy különleges radioaktív természetvédelmi terület.
Az itt előforduló ionizáló sugárzás nagyon veszélyes az élő szervezetre, különösen a DNS-re, mutációkat, rákot okoz, nagyobb dózisban sugárbetegséget és halált. A jelenleg Ukrajnához tartozó terület még évezredekig alkalmatlan lesz emberi életre, de ez az állatokat természetesen nem tartja vissza.
A csernobili zónában élő állatok különböző módokon reagálnak a magas sugárzásra, a helyi békák például az évtizedek során befeketedtek, a bőrükben található pigment, az eumelanin egyfajta védelmet nyújt a sugárzás hatásai ellen.
A New York-i Egyetem biológusai által vezetett kutatócsapat az itt élő fonálférgeket vizsgálta. A fonálférgek kiváló modellállatok, különösen, ha életre káros környezeti hatásokat kell vizsgálni: a genomjuk egyszerű, gyorsan szaporodnak, kifejezetten ellenállók és jól szállíthatók – jégből kiolvasztva évezredek után is képesek életre kelni.
Sophia Tintori és kollégái védőruhát húztak és háromszáz példányt gyűjtöttek a talajban, avaron, rothadó gyümölcsön élő Oscheius tipulae példányaiból, majd összevetették őket 15, nem a katasztrófa sújtotta területeken élő példánnyal.
A kutatók megállapították, hogy a zónából származó fonálférgeken nem látszanak a sugárzás okozta DNS-károsodás nyomai. A kontrollpéldányokkal összevetve a genetikai eltérések a földrajzi távolság alapján várható normális eltérést mutatták. A sugárzás nem okozott átrendeződést a kromoszómáknál és
nem volt eltérés a mutációk számában az erősen és kevésbé sugárszennyezett élőhelyről származók között.
A laboratóriumban továbbtenyésztett fonálférgeken a DNS-károsító vegyi anyagokból megállapították, hogy az egyes vérvonalak jobban ellenálltak a mutációknak, mint mások, de ez sem mutatott összefüggést azzal, hogy mennyire szennyezett területről származtak.
A kutatók kiemelték, hogy ez nem jelenti, hogy az egykori atomerőmű körüli zóna biztonságos, sem azt, hogy ezek a helyi férgek valamiféle szuperképességre tettek volna szert.
Ehelyett arról van szó, hogy ismeretlen tényezők miatt bizonyos fonálférgek ellenállóbbak a DNS-károsító hatásokkal szemben, mint mások.
Most, hogy tudjuk, hogy az O. tipulae mely törzsei érzékenyebbek vagy ellenállóbbak a DNS-károsodásra, ezeken kutathatjuk, hogy különböző egyének miért szenvednek jobban a karcinogén anyagok hatásaitól
– mutatott rá Tintori, aki ebben az irányban folytatja a kutatást.
A csernobili férgek közötti különbségek alapján tehát fény derülhet arra, hogy milyen egyéni kockázati tényezők tesznek valakit a rákra hajlamossá.
(Borítókép: Daniel Berehulak / Getty Images)