A mobil filterénél sokkal problémásabb az arcok érzékelését eltorzító ritka állapot, amely az agy saját arcfelismerő rendszerének összetettségéről árulkodik. Könnyű tévesen diagnosztizálni, de vannak működő módszerek a kezelésére.
Vannak antiszociális emberek, akik kerülik mások társaságát, és vannak nem antiszociális emberek, akik rémisztő démonoknak látják a többi embert. Ez a prozopometamorfózia nevű ritka betegség, vagy PMO, amely miatt megváltozik az arcok érzékelése, eltorzul az arc színe, alakja, mérete és az arcvonások helyzete.
A különös rendellenességről a rangos orvosi szaklap, a Lancet közölt tanulmányt, amelyben különleges illusztrációk segítik megismerni, mivel szembesül, aki ebben szenved. A PMO nem pszichiátriai betegség, de tünetei miatt könnyen összetéveszthető a skizofréniával, így nagy az esélye, hogy valaki téves diagnózist kap és téves gyógyszereket írnak fel neki. Ez azonban nem lehet gyakori hiba, mert az ilyen rendellenesség nagyon ritka, jelenleg 75 dokumentált eset ismert. A szerzők kiemelték, hogy a prozometamorfóziát megtapasztalók számára egyértelmű, hogy
nem az egész valóság torzul,
csak a vizuális érzékelés arcokra korlátozott része.
A PMO-t a prozopagnózia, vagyis arcvakság egyik formájának tekintik, továbbá a különböző észlelések torzulásával (kisebbé, nagyobbá válásával stb.) járó úgynevezett Alice Csodaországban-szindróma 40 fajtájának egyike. Az észlelt elváltozások az elvarázsolt kastély torz, bolondos tükreihez hasonló képektől a sárkányokon és szürreális olvadó arcokon át egészen a horrorisztikus sérülésekig terjedhetnek. Aki érintett, saját arcát is ijesztőnek látja a tükörben.
A különös állapot legtöbbször napokig vagy hetekig tart, de van, akit évekig kísértenek a torz arcok, daganat miatt keletkező sérülések, és az állapot maradandóvá is válhat.
A Darthmouth Egyetem munkatársai két és fél éve kutatják a PMO-t. Egyik betegük, egy 59 esztendős férfi nashville-i otthonában egy téli reggelen arra ébredt, hogy furcsának látja az emberek arcát. Az eset különlegessége, hogy csak a közvetlenül szemlélt arcokat látja torznak, a képernyőn megjelenő vagy kinyomtatott arcképeket nem.
A különleges állapot lehetővé tette, hogy valaki modellt üljön, majd a képernyőn megjelenő arcot egy szakavatott grafikus közreműködésével fokozatosan a férfi által látott torz archoz hasonlóvá alakítsák. Az így átalakított portrékkal láthatóvá vált, ahogy az arcok templomi vízköpőkhöz hasonlatossá változtak, a szemek széthúzódtak, a száj kiszélesedett, mély, egyenes ráncok jelentek meg az arcbőrön, sőt a fülek is hegyessé váltak.
Hogy a páciensnél mi okozta a PMO-t, nem ismert: a férfi bipoláris rendellenessége, poszttraumatikus stressz-szindrómája, egy korábbi fejsérülés, vagy a csúf arcok megjelenése előtt néhány hónappal elszenvedett szén-monoxid-mérgezés lehet a ludas, vagy egyik sem, vagy minden, vagy csak pár dolog. Az orvosok a mágnesrezonanciás vizsgálat során a hippokampuszon egy centis sebhelyet találtak, és feltételezik, hogy ez a zűr oka.
Az eset megoldása is különleges: az ijesztő arcokon kiboruló férfi egy telefonos segélyvonalon beszélt egy szakemberrel, aki az érzékelési torzulásokat okozó agyterületekből kiindulva kezdeményezte, hogy megvizsgálja a különböző színek hatását. A tükör előtt színes fényekkel végzett próbákból kiderült, hogy a vörös szín rontotta a torzulásokat, a zöld viszont csökkentette azokat. A férfi azóta zöld üvegű szemüveget hord, és
először láthatta nomálisan unokáit.
Annyi világos, hogy az emberi idegrendszer számára különlegesen fontos információt jelentenek az emberi arcok, ezért külön alrendszer szolgál ezek észlelésére és felismerésére. A prozopometamorfózia annak következménye, hogy ebben a rendszerben zavar keletkezik. Mivel a rendellenesség a torzulások tulajdonságai és helye alapján tovább csoportosítható, lényegében az arcfelismerés komponenseit ismerhetjük meg általa.
A Darthmouth Egyetem kutatói megállapították, hogy a különböző színű szűrők más PMO-s eseteknél is jelentős javulást hozhatnak, megfigyelték továbbá, hogy a teljesen szimmetrikus arcok is csökkentik a torzulások mértékét.
A tanulmány szerzői egy külön internetes oldalra gyűjtötték össze a zavarral kapcsolatos tudnivalókat. Jelezték, hogy céljuk a bizarr rendellenesség ismertségének fokozása. Aki ilyesmit tapasztal, annak a legtöbb esetben fogalma sincs a PMO létezéséről, és valószínűleg fél is másoknak beszélni róla.