Máshogy telik az idő a szomszédos égitesten, és ez jelentős hatással van a navigációra, a különböző műszerek és eszközök szinkronizációjára. A bevezetéshez azonban nemzetközi megegyezés kell.
2026-ra önálló időzónát hozna létre a Holdon az Egyesült Államok. A koordinált holdi idő vagy LTC-idő technikai részleteinek kidolgozásával – a Reuters jelentése szerint – a Fehér Ház tudományos és technikai szabályozásért felelős irodája bízta meg a NASA-t.
Időzónát létrehozni egy idegen égitesten nem triviális feladat: a Hold gravitációja hatoda a földinek, így az idő is lassabban telik. A különbség naponta 58,7 mikroszekundum, és több tíz kilométeres különbséget eredményezhet a Hold környezetében manőverező műholdak és űrhajók pozíciójában.
Az időzóna létrejötte és alkalmazása természetesen összefügg az amerikai repülési és űrhajózási hivatal Artemis-programjával, amely fél évszázad kihagyás után 2026-ban tervez ismét amerikai űrhajósokat juttatni a Holdra. A visszatérés ezúttal már nem pusztán a Hold eléréséről, hanem egy ezt követő emberes Mars-küldetés megvalósításáról szól.
A Földön az időzónák egy univerzális atomórához igazítják. Az LTC-időzónához hasonló módon egy Hold felszínére küldött
atomórára lesz szükség.
Az Artemis-programhoz 36 ország csatlakozott, a technikai együttműködés során készített és a programban felhasznált eszközök szinkronizálásához is szükség van az idő szabványos mérésére. Egy időzóna természetesen messze túlmutat ezen, a Hold üzleti hasznosításáról, az ide kötődő üzleti tranzakciók és logisztika koordinálásáról is szól.
Egy időzóna megalapításához természetesen nemzetközi szerződésre van szükség. Ennek létrejöttét azonban megnehezítheti, hogy az Artemis-programot megalapozó egyezményt sokan – például Németország, Franciaország és India – nem írták alá, ráadásul kifejezetten ellenérdekelt Kína, aki Oroszország támogatásával tervez holdra szállni 2030-ban.