A korai fantasztikus elképzelésekkel szemben az idegen életformák a Földet az oxigénben gazdag földi légkör megjelenése előtt uraló szervezetekhez hasonlíthatnak leginkább.
Bár a sajtóban először az 1955-ben Kentucky államban jelentett, klasszikus repülő csészealjról szóló beszámolóban szerepelt a „kis zöld emberek” kifejezés, az elképzelés, hogy a földönkívüliek annyira furcsák, hogy a bőrük zöld színű, egészen a XIX. század elejéig vezethető vissza, amikor a Holdon élő idegeneket ilyennek képzelték. Ezt a toposzt elcsépeltsége miatt egyébként a későbbiekben következetesen kerülte a tudományos-fantasztikus műfaj. (Jeles kivétel csupán Yoda, illetve Gamora a Marvel-filmből, aminek most nem jut eszünkbe a neve.)
Az ember számára az élet színe a növények leveleiben található klorofill zöldje. Ez az anyag a fotoszintézis során felveszi a fény energiáját, és szénhidrátot állít elő szén-dioxidból és vízből. A folyamat során a klorofill elnyeli a fény kék és vörös árnyalatait, miközben a zöld színű fényt visszaveri. Mindez természetesen csak a mi bolygónkon érvényes, egy másik csillag körül az élet más körülményekre kénytelen berendezkedni.
A földön kívüli életet jelenleg csillagok jól körülírt csoportja, az úgynevezett vörös törpék körül keressük. Ezek kisebb, hűvösebb, hosszabb életű csillagok. Az itt található élet valószínűleg az erős infravörös sugárzásból nyeri az energiát, és emiatt valószínűleg lilás árnyalatokban játszik. A Cornell Egyetem kutatói ezért kezdeményezték, hogy a bíbor színt is vegyék fel abba a katalógusba, amelyben a biológia jelenlétére utaló jeleket listázzák. Az ötlet előnye, hogy a csillagászati obszervatóriumok jelenleg készülő új generációja képes lesz majd távoli bolygók színképében felismerni ezt a színt.
A kutatók 20 különböző baktériumot vizsgáltak, amelyek retinal nevű pigmentje a szélesebb hullámhossztartományban nyeli el a fényt, ezért színük bíbor árnyalatú. Megállapították, hogy a retinal ősibb, mint a klorofill, ezért a földi élet is ilyen színű baktériumokból állt egykor.
Ezek a szervezetek egykor oxigéntől mentes környezetben hasznosították a Napból érkező energiát, de ezt a világot leváltotta egy 2,4 milliárd évvel ezelőtt bekövetkezett evolúciós fordulat, amit a klorofillal fotoszintetizáló cianobaktériumok megjelenése jelentett. Ez volt a nagy oxigenizációs esemény, ami lélegezhetővé tette a Föld légkörét.
A lila baktériumok sokféle körülmények között képesek megélni, így jó eséllyel egy sor bolygón ők uralkodnak. Nálunk is van belőlük, csak azt kell elképzelni, hogy nem kell versenyezniük algákkal és baktériumokkal. Egy vörös nap kiváló feltételeket biztosíthat nekik a fotoszintézishez
– mutatott rá Lígia Fonseca Coelho, a Cornell PhD-hallgatója.
Ha bíbor baktériumok élnek egy fagyott Földön vagy óceánbolygón vagy hógolyó-Földön vagy egy modern Földön egy hűvösebb csillag körül, most már megvannak az eszközök, hogy megtaláljuk őket
– tette hozzá.