Az Egyesült Államok a következő években rendszeresíti a mesterséges intelligencia által vezetett harci repülőgépeket. Kínát aggasztja a fejlemény, de ők is dolgoznak saját fejlesztésükön.
Május elején a kaliforniai Edwards légi támaszponton az Egyesült Államok hadügyminisztériumának légierőért felelős államtitkára, Frank Kendall beült, és repült pár kört a mesterséges intelligencia által irányított X–62A Vista kísérleti harci repülőgéppel. Az eredetileg F–16-os gépet a gyártó, Lockheed Martin legendás fejlesztő részlege, a Skunk Works építette. (A Skunk Works nevéhez egy sor jelentős katonai repülőgép fejlesztése fűződik, mint például az U–2, az SR–71, továbbá az F–117, az F–22 és az F–35 lopakodók).
Az F–16 egy fél évszázada repülő típus, az eszközt pilóta nélküli géppé alakító fejlesztés még 2019-ben kezdődött. Első önvezető repülését 2021 decemberében tette meg. Az Edwards bázison tavaly szeptember óta végeznek légiharc-teszteket az X–62A Vistával, ezek eredményéről nem közölt részleteket az amerikai légierő, csupán annyit, hogy a mesterséges intelligencia jól teljesített támadó és védekező szerepben is.
Kendall lényegében biztonságosan repülhetett, miközben a robotpilóta légi harcot szimulált. Az államtitkár egy mesterséges intelligenciával kapcsolatos szakmai rendezvényen beszélt élményeiről.
Kipróbáltunk körülbelül tíz vagy egy tucat szituációt. Az első ülésben ültem, és a botkormányon volt egy gomb, ami bekapcsolta az automata repülést
– mondta, hozzátéve:
Egy ilyen összecsapásban a két pilóta lényegében igyekszik a legoptimálisabb pályán vezetni a gépet, hogy egy rakétát indíthasson, és ezt próbálja a másik is. A pilóta képességei nagyon fontosak.
Kendall elmondta, hogy az ember irányította gépben egy „nagyon jó”, 2-3 ezer óra repülési tapasztalattal rendelkező pilóta ült, és a gyakorlat végeredménye lényegében egál volt. Úgy vélte, ha egy kevésbé tapasztalt pilótával találkozik, a gép bizonyult volna jobbnak.
Nem fáradnak, nem ijednek meg, nem lankadnak. Könnyű olyan helyzeteket találni, ahol jobban teljesítenek az embernél
– mutatott rá Kendall, aki példaként hozta, hogy egy összetett taktikai helyzetben az ember nem könnyen hoz döntést, ha hirtelen sok információt öntenek rá, a gép azonban könnyen meghaladja az ilyen emberi korlátokat.
A fejlesztés hamarosan új szintre lép, amelyhez nemrég gyártókat és beszállítókat is választottak. Frank Kendall elmondta, hogy szeretnék gyorsan beépíteni a légierő kötelékébe a drónosított harci gépeket, amelyek az évtized végére emberi pilótákkal egy kötelékben indulhatnának harcba.
2030-ra felfegyverzett, pilóta nélküli repülőgépek lesznek a légierőnkben
– szögezte le.
Mindez aggodalmat váltott ki a kínai katonai szakértőkben, akik a South China Morning Postnak név nélkül annyit mondtak, ez komoly taktikai előnyt jelent a légi harcban – mivel ezek a gépek jobban manővereznek, így csökken az áldozatok száma is.
Fu Quianshao katonai elemző kiemelte, hogy a mesterséges intelligencia reakcióideje sokkal rövidebb lehet, mint az emberé, ami döntő lehet. Fu szerint ugyanakkor az Egyesült Államok még messze van attól, hogy ténylegesen bevetésre küldjön robotizált gépeket, mert egy dolog a gép vezetése, másik a harc. A szakértő ezalatt nem magára a harci viselkedésre gondolt – mivel azt a X–62A Vista, a nevében szereplő Vista változtatható szimulációs környezet segítségével elsajátította, illetve magas rangú állami tisztviselővel a fedélzetén végre is hajtotta –, hanem arra, hogy amikor valóban meg kell húzni a ravaszt, ne sodorja például veszélybe a sajátjait.
Fu úgy vélte, ha Kína felveszi a versenyt, teljesen máshogy fogja megközelíteni a problémát, és már létező technika barkácsolása helyett egy
teljesen új, pilóta nélküli gépet terveznének.
A South China Morning Post egy nappal később már megerősítette a gépi intelligencia terén folyó fegyverkezési rendszer létezését. Egy Hsziangi Műszaki Egyetemen folyamatban lévő fejlesztésről számoltak be, amelyben Hsziang városban légi harcos robotot fejlesztő tudósok arról beszélnek, hogy teljesen átláthatóvá tették a mesterséges intelligencia döntési folyamatát. Ez azért különösen hasznos, mert amikor a gép önállóan tanul, különösen nehéz feladat a gondolatmenetét elemezni. Az egyetem aeronautikai karának adjunktusa, Zhang Dong elmondta, hogy a probléma megoldása lényegében felgyorsította a fejlesztést, mert a szimuláció visszajátszásakor az emberi pilóta korrigálhatja a működést.
A beszámoló szerint az emberrel kommunikáló MI húszezer harc után tökéletes győzelmi arányt ért el, míg a fekete doboz, vagyis az átláthatatlan gépi intelligencia csak 90 százalékot ötvenezer csata után.
Remélhetőleg soha nem derül ki, hogy mire jók az így szerzett képességek. A légi harc a modern időkben a legritkább, és egzotikus esetekben jelent csak közelharcot, amelyet a legtöbbször látótávolságon kívül, radarok, szenzorok és rakéták technikai teljesítménye dönt el. Az amerikai légierőnek azért fontos mégis, mert a vietnámi háborúban felkészületlenül mentek bele efféle közelharcokba, és fájó veszteségeket szenvedtek el.
(Defense Scoop, Interesting Engineering, South China Morning Post)