A korábban megszokott aszályok az évszakokkal fokozatosan alakultak ki, a klímaváltozással azonban elérkezett a villámaszályok korszaka, amikor a szél és hőség által felgyorsított párolgás miatt hetek alatt kiszárad a föld. A jelenség nagy károkat okoz a mezőgazdaságnak, és gyors jellege miatt nehéz előrejelezni vagy legalább időben észlelni.

A villámaszályok a következő évtizedekben régiónk termőföldjeinek 35 százalékát fenyegetik. De globális problémát is jelentenek: az Egyesült Államokban 2012 nyarán sújtott nagyobb területeket a hirtelen szárazság.

A problémára a NASA JPL rakétatudományi részleg munkatársai találtak egy megoldást, amelyről áprilisban publikáltak egy geofizikai szaklapban. Az aszály közeledte a növények által kibocsátott fényben érhető tetten, és műholdak segítségével észlelhető.

A növények közismerten fotoszintetizálnak, vagyis energiát állítanak elő az őket érő napfényből. A fotoszintézist végző klorofill azonban nem működik minden hullámhosszú fénnyel, az el nem nyelődött frekvenciát jellegzetes elektromágneses jelként kisugározza. Ez az indukált fluoreszcens fény a visszavert fény kevesebb mint 2 százalékát jelenti, de az űrből kellő érzékenységű műszerekkel jól követhető a változása.

A NASA keringő karbonobszervatóriuma, az OCO-2 2014 óta méri ezt a fényt, és egy másik amerikai műhold, a talaj állapotát figyelő Soil Moisture Active Passive (SMAP) adataival összevetve kirajzolódott a minta: a növények fényének halványodása 

hogy merre halad a szárazság.

A meleg, száraz idő érkeztével a növények jól érezték magukat, amit a természetes mikrohullámú kibocsátás erőssége jól mutatott. Amikor azonban esni kezdett a talajnedvesség, a fényük elsötétedett.

A növényi fluoreszcencia megbízható korai vészjelzésnek tűnik a villámaszályok esetében, elegendő időt ad a cselekvésre

– mondta a JPL munkatársa, a tanulmányt szerző Nicholas Parazoo.

A gyakorlatban ez több hetet ad a földművelőknek, hogy öntözőberendezéseket állítsanak be, és megelőzzék az aszály okozta kárt.

(Space.com)