Ha benne van minden, egyszerre oldja a vízkövet, a zsírt, a szagokat? Vagy inkább semmit sem? Lássuk, mi történik.
Napjainkban sokféle vízkőoldó, penészölő, zsírtalanító, szagtalanító takarítószer kapható, de akik szeretik a szellem erejét közvetlen anyagi előnnyé konvertálni, megelégszenek ezek sokkal olcsóbb, természetes és célnak pont megfelelő összetevőivel.
Ezek keverése azonban nem minden esetben célravezető, adott esetben kontraproduktív lehet. Ilyen az ecet és szódabikarbóna mixelése is.
A ecet savanyú, és a savanyú dolgok savasak. A savak hidrogénionokat adnak egy oldathoz, minél többet, annál erősebb a sav. A legerősebb ismert sav a kénsav, amit például különböző bányászott ércek feldolgozásához használnak. Ugyancsak erős a gyomorban képződő sósav, ami az élelmiszer feldolgozását segíti. Az ecet és citromlé jóval gyengébb savak, de ugyancsak alkalmasak háztartási ásványok, pontosabban az itt-ott lerakódó vízkő oldására – úgy, hogy közben veszélytelen konyhai hozzávalóknak minősülnek.
A szódabikarbóna vagy nátrium-hidrogén-karbonát ugyanakkor enyhén lúgos, vagyis a sav ellentéte. A lúgok kiválóan bontják a koszt és zsírmolekulákat, felületek és lefolyók tisztítására különösen alkalmasak. A szódabikarbóna gyenge lúg, de ennek ellenére súroláshoz, szagtalanításhoz kiváló.
A komoly élettapasztalattal rendelkezők és vulkánmodellezők tudják, hogy az ecet és szódabikarbóna keverése intenzív pezsgéssel jár. Ennek oka, hogy a két anyag reakciója során szén-dioxid szabadul fel. Ez látványos esemény, különösebb tisztító hatás nélkül: a reakció során a sav és lúg kémhatása kioltódik, ez pedig egyedi tisztító tulajdonságaik végét jelenti.
A keverék végeredménye víz, szén-dioxid és nátrium-acetát. Utóbbi hasznos különböző ipari célokra – baktériumtenyésztésre, statikus elektromosság kialakulásának megelőzésére, chipsek ízesítésére –, tisztító hatása azonban nincs.
A dolgok keverésének ennek ellenére lehet egy adott feladat szempontjából haszna. A szódabikarbóna esetében például nagy szerencse, hogy az említett pezsgés kiváló szén-dioxid-buborékokat képes létrehozni a piskótában. Sőt a pezsgés egy eldugult lefolyónál is segíthet, bár mindezt nem tisztítószerként éri el, hanem a keletkező buborékok mechanikus hatásával. A szakemberek szerint az ok, amiért a két dolgot keverő csodareceptek mégis működnek, hogy a reakció végén általában mindig több szódabikarbóna marad. Aki eddig ilyen módszerekkel takarított, annak mégis érdemes átgondolnia a dolgot.