Kína eddig zárkózott volt az űrprogramjával kapcsolatban, most azonban először európai műszereket vitt magával a Holdra. Európa eközben eggyel alacsonyabb polcra került az amerikai holdprogramban.
2024 júniusa nagyon mozgalmas volt az űrkutatásban. Egy évtizedes fejlesztés után sikerrel szállított űrhajósokat a Boeing Starliner űrhajója, ezzel egy időben a SpaceX holdraszállásra készülő óriásűrhajója, a Starship is sikeres tesztet teljesített, és visszatérve önállóan leszállt. Eközben a 21. századi új űrversenyben az Egyesült Államok versenytársa, Kína űrszondát juttatott a Hold nem mindig árnyékos, de a Földről nem látható oldalára.
A Csang'o–6 leszállt és mintát vett a Hold felszínéből. Visszatérő egysége sikeresen felemelkedett a mintákkal, és találkozott a küldetés keringő moduljával, amellyel jelenleg is hazafelé tart.
A küldetés önmagában történelmi elsőség: a kínai szonda elsőként hoz mintát a Hold túloldaláról. Vannak azonban más nemzetközi együttműködést érintő precedensek is.
A Csang'o–6 június 2-án landolt a Hold déli sarkán található South Pole-Aitken medencében, ami egy hatalmas, 2500 kilométer átmérőjű becsapódási kráter. A leszállóhely az Apollo volt, ami egy kráter a SPA kráterben – sőt magában az Apollóban is vannak további, kisebb kráterek, amelyek az azonos nevű amerikai holdprogram résztvevőiről kapták nevüket.
A Világűregyezmény szerint egy ország sem kiálthat ki saját területet a Holdon. Az Apollo-kráter esetében a nevek szimbolikája valószínűleg nem mellékes, csak másodlagos. A lényeg, hogy a várakozások szerint ebben a régióban bukkanhatnak jelentősebb mennyiségű vízre, ami kulcsfontosságú az űrkutatás fejlődése és az emberi bázis alapítása szempontjából. A programon dolgozó kínai szakemberek szerint az Apollo-kráter azért ideális célpont, mert sima felülete megkönnyíti a leszállást.
A Csang'o–6 előtt csak egy űreszköz szállt le eddig a Hold túloldalán: a Csang'o–4 még 2019-ben. Holdból sem gyakran hozunk haza mintákat: a legutolsó ilyet szintén egy Csang'o, a Csang'o–5 szállította négy évvel ezelőtt. Ebből kirajzolódik, hogy Kína mennyire komolyan dolgozik a holdi űrprogramon.
Egy érdekes elsőség, hogy a kínai űrügynökség még 2018-ban pályázatot hirdetett nemzetközi partnereinek, amelyben egy 10 kilogrammos teher erejéig saját tudományos műszerrel lehetett beszállni a küldetésbe. Ebben végül négy győztest hirdettek. Pakisztáni szakemberek egy kis Cubesat miniműholdat küldtek, ami a Hold felett keringve annak mágneses mezejét méri. A leszállóegységbe ugyanakkor az Európai Űrügynökséghez tartozó országokból választottak műszereket. A franciák a holdi talajból szivárgó gázokat és vizet mérő eszközt, az olaszok egy retroreflektoros távolságmérő rendszert, a svédek pedig a Hold felszínén található ionokat mérő szerkezetet küldtek a Chang'o–6 fedélzetén.
Ez utóbbi adatai nemrég váltak ismertté, bár a Csang'o–6 visszatérő egysége még mindig úton van, és a tervek szerint június 25-én landol Belső-Mongóliában.
Miközben a Csang'o–6 48 órát töltött a felszínen kutatással és mintavétellel, a kifejezetten svédes nevű NILS (Negative Ions at the Lunar Surface) az égitest felszínén található negatív ionokat mérte. A Hold egy légkör és mágneses mező nélküli égitest, amelynek felszínét folyamatosan bombázza a napszél. Ez egy olyan környezeti hatás, amelyből másodlagos részecskék és különböző töltésű ionok keletkeznek. A negatív ionok azonban rövid életűek, és nem tudják elhagyni a felszínt – ezekről most először sikerült méréseket kapni.
Ez volt az első alkalom, hogy az ESA eszközei méréseket végezhettek a Hold felszínén és az első eset, amikor Kínával együttműködve végeztek tudományos munkát.
Az állami South China Morning Post külön véleménycikkben méltatta Kína és a Nyugat együttműködését, és jelezte, hogy a visszahozott mintákból is részesülhetnek nyugati tudósok.
Az ESA versenyzőként nem, de résztvevőként jelen van az új űrversenyben, hiszen az amerikai vezetésű Artemis-program keretében az Airbus Németországban gyártja az Orion űrhajók kiszolgálómoduljait (ez az űrhajónak az a része, ami a legénységi kapszulával mozog, de a légköri visszatérésben már nincs szerepe). Az ESA részt vesz a Gateway űrállomás építésében is. Ez a Nemzetközi Űrállomásnál sokkal kisebb lesz, viszont nem alacsony Föld körüli pályán, hanem a Holddal párhuzamosan keringve fogja kiszolgálni az oda tartó küldetéseket.
Az ESA a komoly vállalások ellenére úgy tűnik, hogy kissé két pad közé esett, és hiába szerettek volna mihamarabb európai űrhajóst juttatni a Holdra, végül a nemzetközi diplomáciai megfontolásból Amerika a japánokat választotta a legjobb barátnak. Ebben a Politico által megszólaltatott szakértők szerint szerepet játszott, hogy az európai töredezettség miatt a párizsi székhelyű ESA csak nehezen tud nagyobb együttműködések kérdésében önállóan dönteni, és az sem segített, hogy a különböző európai országok az Artemisről szóló nemzetközi egyezményt sem tudták egységesen ratifikálni.
Az amerikai döntés ugyanakkor legfőképpen Kínának szól: nem számít, mennyit ólálkodnak az Apollo-kráterben, az első ázsiai űrhajós jó eséllyel nem tőlük, hanem Japánból érkezik majd a szomszédos planétára.
(Borítókép: A képen a Csang'e–6 küldetés holdszondája a dél-kínai Hainan tartományban lévő Wenchang űrindító központban 2024. május 3-án. Fotó: Hector Retamal / AFP)