A Földtől legmesszebb járó, ember alkotta eszköz ismét működőképes és adatokat küld négy fedélzeti tudományos műszeréről – közölte a NASA. A Voyager–1 egy évtizede hagyta maga mögött a Naprendszer határát, azóta felbecsülhetetlen értékű adatokat szolgáltat a csillagközi térről, az itt előforduló részecskékről, plazmáról, mágneses térről.

Az 1977-ben Szaturnusz és Jupiter felderítésére induló Voyager szondák üzemidejét eredetileg 5 évre tervezték, de jelenleg már 50 évhez közelítenek. Üzemeltetésük több okból is különösen nehéz: a mérnökök szolgálatot felmondó fedélzeti rendszeket egymás után kikapcsolva taktikáznak, miközben az eszköz eredeti építői egyre inkább kihalnak. A szakemberek szerint ma már egy okosabb távirányítós autókulcs nagyobb számítási kapacitással rendelkezik, mint az űrszondák, amiket régi dokumentációk alapján igyekeznek életben tartani – eddig sikeresen.

A Voyager–1 a fokozódó kihívásoknak megfelelően többször közel volt a végső megsemmisüléshez. Legutóbb a földi irányításnak visszaküldött adatokat kezelő fedélzeti számítógép hibásodott meg tavaly novemberben, és hónapokig csak önmagát ismétlő jeladóként üzemelt.

Miután sikerült kiíratni és megfejteni az érintett gép memóriáját, a szakemberek megállapították melyik chip hibásodott meg és a problémát megkerülő megoldást dolgoztak ki. Idén áprilisban így sikerült újra adatokat kapni a két tudományos műszerről, két hónappal később pedig már mind a négy műszer adatai elérhetővé váltak. A javítást nem lehetett elkapkodni a hatalmas távolság miatt ugyanis majdnem két napig tart egy üzenetváltás.

Az űrszonda további sorsa két tényezőn múlik és mindkettő az energiáról szól. Ha addig más nem jön közbe a Voyager–1 radioaktív fedélzeti energiaforrása a várakozások szerint 2030-ig szolgáltat a működéshez elegendő energiát. A kapcsolatot biztosító Deep Space Network a becslések szerint 2036-ig foghatja a jeleit, ami szintén az energiától vagyis a jelek erősségétől függ.

(Space.com, The Verge)