Interneten terjedő fóbia vagy tömegpszichózis a lyukaktól való félelem? Vajon mi áll a hátterében, és vannak-e tanulságai a tudomány szempontjából?
Az emberek egy része erős viszolygást és undort érez, ha természetesen lyukacsos, apró üregek szabdalta felületeket lát, mint amilyen egy méhsejt vagy a lótusz magháza. Ez a tripofóbia, amit hivatalosan 2013-ban írtak le az Essexi Egyetem pszichológusai.
A tripofóbia esetében nem csak az a lényeges, hogy mi ez és honnan jön, legalább ilyen érdekesek és tudománytörténeti szempontból tanulságosak felfedezésének körülményei is. Erről a fóbiáról ugyanis úgy gondolják, hogy az interneten terjed, például a közösségi médián megosztott fotókat nézegetve lesz úrrá az embereken az irracionális ellenérzés.
A tripofóbia híre egy évtizeddel megelőzte a tudományt. Magát a nevet a hivatalos leírás előtt nyolc évvel, egy internetes fórumban használta először egy ismeretlen ír nő. Az ilyen érzésekkel küzdő emberek különböző weboldalakon és Facebook-csoportokban igyekeztek megosztani érzéseiket, és egymást támogatandó az általuk rettegett lyukacsos dolgok fotóit. Többször írtak Wikipedia-szócikket a dologról, amit az online enciklopédia szerkesztői ugyanennyiszer le is töröltek a megbízható források hiánya miatt.
A tripofóbia a tudomány szemében még évekig nem létezett. Ugyanúgy
benne volt a pakliban,
hogy egy eddig valóban nem ismert jelenségről van szó, mint az, hogy az egész egy félrement mémből kinőtt médiapszichózis.
Az essexi kutatók, Geoff Cole és Arnold Wilkins első vizsgálatai 286 felnőtt megkérdezése alapján megállapították, hogy a férfiak 11 százaléka, a nők 18 százaléka viszolyog a lyukacsosságtól és az érzés intenzitása a fóbiáknak megfelelő.
Az adatok alapján arra jutottak, hogy az emberek 15 százaléka tripofóbiás. Egy 2023-as kínai kutatás ezt 17,6 százalékra tette. Cole és Wilkins legfrissebb kutatása ugyanakkor lefelé korrigált és az emberek 10 százalékára jellemző állapotként írta le.
A fóbiák kialakulásáról tudható, hogy alapvető komponens a társas tanulás. Ha egy gyerek látja, hogy sikoltozva székre állunk egy egér láttán, vagy lángszóróval felgyújtjuk a házat, miután pókot fedeztünk fel valahol, akkor azonnal megtanulja, hogy mitől kell rettegni. Lehet, hogy így terjed egy fóbia az interneten?
Cole és Wilkins eredményei látszólag ezt támasztják alá, bár a tripofóbiát leíró páros friss kutatása csak háromszáz fős mintát vizsgált. A tripofóbiáról beszámoló emberek 64 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a közösségi médiában találkozott először az érzéssel – ez jelentős többség.
A kérdés, hogy van-e esetleg ellenpélda?
A helyzet az, hogy van.
Több kutatás is leírta, hogy az internetet többnyire csak hírből ismerő 4-5 évesek is csúnyának és taszítónak találják a lyukacsos dolgokat.
Ez nemcsak az internet, hanem a fóbia eredete szempontjából is fontos következtetésekre ad okot. A szakemberek egy csoportja szerint a tripofóbia nem egy pszichológiai állapot, és nem is annyira tanult dolog, mint inkább evolúciós örökség. A lyukacsok látványa fertőző betegségekre, élősködőkre, sérülésre és lebomlásra emlékeztet, ami természetes fenyegetés. Ezt támogatja a megfigyelés, hogy a látvány hatása erőteljesebb, ha lyukak bőrön jelennek meg.
Az essexi kutatók szerint
összességében, az adatok alapján társas tanulás és nem társas tanulás is közrejátszik a tripofóbiában.
Vagyis ha az evolúciós megfejtés helytálló, az emberek az internet segítségével fedeztek fel egy örökletes viszolygást.