A tudósok szerint a csimpánzok a gyógyhatású, de kevés tápértékkel bíró, egyébként általuk nem fogyasztott növényeket keresték. A felfedezések új emberi gyógyszerekhez vezető utat jelenthetnek.
A csimpánz beteg volt. Hasmenése és galandférge volt − ami nem szokatlan egy vadon élő csimpánznál az ugandai Budongo-erdőben. Ami az állatot figyelő kutatócsoportot izgatta, az az volt, hogy mit tett a majom ez ellen. Nem sokkal a tünetek kialakulása után a hím két másik társával együtt elment a közösség otthonától az erdő egy olyan helyére, ahol egy bizonyos fafajta található. Összeszedett néhány holt fát az Alstonia boonei fáról, és megrágta.
A növényt régóta használják a hagyományos gyógyászatban, és amikor a tudósok tesztelték, megerősítették, hogy magas antibakteriális és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezik. A csimpánz teljesen felépült − írja a The Washington Post.
A csimpánz viselkedése egyike volt a nyolc hónap alatt megfigyelt számos olyan esetnek, amely arra utal, hogy a csimpánzok természetes gyógyszertárként használhatják az erdőt.
A PLOS One című folyóiratban csütörtökön közzétett tanulmányt az Oxfordi Egyetem Elodie Freymann és a németországi Neubrandenburgi Alkalmazott Tudományok Egyetemének Fabien Schultz által vezetett csoportja végezte, amely megállapította, hogy a csimpánzok különféle gyógyhatású, de kevés egyéb tápértékkel rendelkező növényeket fogyasztottak, gyakran akkor, amikor egészségügyi problémájuk volt, például sérülés vagy parazita.
A kutatók azt írták, hogy az eredmények határozottan alátámasztják a vadon élő csimpánzok „újszerű öngyógyító viselkedését”, és hozzátették, fontos az állatok viselkedésének további tanulmányozása. „A saját fajunk javát szolgálhatja, ami potenciálisan új emberi gyógyszerek felfedezéséhez vezethet” – közölték.
A következő vizsgálati terület a csimpánzok által fogyasztott „legérdekesebb növényi kivonatok” lesznek, mondta Schultz. Szerinte „sok a ha”, de elméletileg
egy napon a csimpánzok tudása emberéleteket menthet meg.
Különösen érdekelte a csimpánzok által választott növények lehetséges alkalmazása az antibiotikumrezisztens baktériumok okozta és a krónikus gyulladásos betegségek kezelésében − bár figyelmeztetett, hogy hosszú út van a tanulmány és az esetleges gyógyszeres áttörések között.
A kutatócsoport két csimpánzközösséget figyelt meg a Budongo-erdőben egyenként négy hónapon keresztül. Nyomon követték, mit ettek az emberszabású majmok, és 13 növényfaj olyan összetevőit elemezték, amelyeket egy csimpánz egyébként nem fogyaszt, mint például a kéreg és a gyanta, hogy megállapítsák, vajon az anyagoknak van-e gyógyító hatásuk.
A farmakológiai eredmények arra utalnak, hogy a budongói csimpánzok több, erős gyógyhatású növényt fogyasztanak
− írták a szerzők.
A szerzők megállapították, hogy a 13 növényfajból 11-nek a hagyományos gyógyászatban is van feljegyzett felhasználási módja.
A kutatókat meglepte, hogy a csimpánzok milyen sokféle betegség ellen fordultak a növényekhez − és a növények hatóereje. „Talán nem is kellett volna annyira meglepőnek lennie” − mondta Freymann −, „mert a csimpánzok hihetetlenül okosak, és teljesen logikus, hogy mostanra már rájöhettek, mely növények segíthetnek nekik, ha betegek vagy sérültek.”
Elmondta, hogy a kutatás szerint „nagyon valószínűtlen”, hogy a csimpánzok véletlenül fogyasztották a gyógynövényeket. „Sok esetben a beteg vagy sérült csimpánzok akkor keresték fel ezeket a forrásokat, amikor a csoportjuk más tagjai nem” − mondta.
A tanulmány kiegészíti azon kutatások sorát, amelyek szerint egyes állatok öngyógyításra is használhatnak növényeket vagy rovarokat. Legközelebbi unokatestvéreink, a majmok gyakran játszottak fő szerepet ezen a zoofarmakognóziának nevezett területen.
A múlt hónapban a Scientific Reports című folyóiratban tették közzé a tudósok megfigyeléseiket egy indonéziai orangutánról, amely egy gyógyhatásairól ismert növény levét és megrágott leveleit alkalmazta az arcán lévő sérülésre − amely aztán fertőzés jelei nélkül gyógyult meg. Két évvel ezelőtt egy másik, a gaboni Loango Nemzeti Parkban élő csimpánzokról készült tanulmány szerint az állatokat többször is látták, hogy rovarokat alkalmaznak a sebekre.
Isabelle Laumer, a németországi Max Planck Állatviselkedés-kutató Intézet primatológusa és kognitív biológusa, aki az orangutánról szóló jelentés vezető szerzője volt, de nem vett részt a PLOS One tanulmányban, egy interjúban elmondta, hogy az új tanulmány „igazán fontos eredményekkel” járult hozzá a további kutatásokhoz.
Mindig nagyon izgalmas felfedezni, hogy legközelebbi rokonaink olyan viselkedési formákat mutatnak, amelyeket mi, emberek is
− mondta.
A PLOS One tanulmány szerzői erőteljes természetvédelmi erőfeszítéseket sürgetnek, hogy lehetővé tegyék az ilyen kutatások folytatását, és hogy feltárják az ember számára lehetséges előnyeit a gyógyhatású növények felkutatásának.
(Borítókép: Marc Guitard / Getty Images)