A hidegháború utáni nemzetközi összefogást jelképezte és futószalagon hozta a tudományos és műszaki eredményeket. Az amerikaiak elkezdték az űrállomás bontásának előkészítését.
Elon Musk űrvállalata, a SpaceX nyerte azt a 843 millió dollár értékű NASA-pályázatot, amelyben a feladat egy olyan vontató űrhajó építése, amellyel biztonságosan megoldható a Nemzetközi Űrállomás lehozása és megsemmisítése.
A pályázat többkörös volt, még 2023 márciusában írták ki, szeptemberben is újranyitották az ajánlatok előtt. A támogatás összege csak az űrhajó fejlesztésére szól, a feljuttatásra és a küldetés végrehajtásának más költségeire nem. A cél a NASA közlése szerint a Nemzetközi Űrállomás biztonságos elbontásának biztosítása a 2030-ban lejáró üzemidő végén. Az állomás részei a szétbontást követően irányított módon csapódnának a légkörbe úgy, hogy a felszínt elérő darabok a tengerbe zuhannak.
A nyertes kihirdetése során a NASA munkatársai hangsúlyozták a Nemzetközi Űrállomás jelentőségét, elévülhetetlen tudományos érdemeit, és úgy vélték, hogy az állomás után egy új korszak kezdődik, amelyben különböző magáncégek űrlaboratóriumai veszik át a kutatásfejlesztés szerepét.
A Nemzetközi Űrállomás 410 kilométeres magasságban kering és 90 percenként kerüli meg a bolygót. 430 tonnás tömegével az emberiség által eddig épített legnagyobb űreszköz. Építése során a szovjet Mir és az amerikai Skylab állomásokkal szerzett technikai tapasztalatokat egyesítették. Az építmény 16 modulból áll, ebből 6 orosz, 8 amerikai, egy japán és egy európai. Az első eleme, a Zarja 1998 novemberében került helyére. Az utolsó, a szintén orosz Nauka 2021 nyarán.
A konstrukció önmagában komoly műszaki fejlesztéseket hozott, az itt végzett tudományos kutatások nagyon sok mindenre kiterjedtek. Az emberi űrhajózás orvostudományi aspektusát vizsgálták – a keringéstől, a csontokon és immunrendszeren át a viselkedésig – olyan mélységben, hogy a témák listája önmagában meghaladná e cikk terjedelmét. Földtani és geofizikai méréseket végeztek, kvantumfizikai, mikrobiológiai, biokémiai, biotechnológiai és anyagfizikai kísérletek folytak a fedélzeten. Az itt elért eredmények egyik jellegzetes példája, hogy egy magáncég sikerrel tesztelt egy olyan technikát, amivel a súlytalanságban olyan mesterséges retinákat tudtak létrehozni, amelyek beültetésével egy nap visszaadhatóvá válik a látás a vakságot okozó retinitis pigmentosa esetén.
Az állomás fenntartását a résztvevők 2030-ig vállalták. Az építésben jelentős részt vállaló Oroszország 2028-ig egyezett bele a részvételbe és ebben jelentős tényező volt Ukrajna ellen indított agressziójuk, ami nemzetközi politikai feszültségekhez vezetett és elszigetelte az országot – egy időben úgy tűnt, hogy az űrállomás lesz
az Egyesült Államok és Oroszország közötti utolsó közvetlen kapcsolat.
Az utolsó évekre az amerikaira marad az állomás. A bontás során először a nagyobb napelemtáblákat és hűtőberendezéseket távolítják el, utána leválasztják a modulokat az állomás gerincét képező acél rácsszerkezetről, végül magát a rácsot is szétszedik. A visszahulló részek túlnyomó része a légkörbe érkezve elég és elporlad, ha minden a terv szerint megy, a nagyobb darabok a Nemo-pont nevű tengeri űrtemetőben érkeznek le.