Jobb fényáteresztő képességgel, öntisztító technológiával és remek hőszigetelési képességekkel rendelkezik az a Karlsruhei Technológiai Intézet kutatói által kifejlesztett szuperüveg, ami megváltoztathatja azt, hogyan is nézhetnek ki és épülhetnek fel a jövő házai. A probléma csak az, hogy egyelőre senki sem tudja, hogyan lehetne tömeggyártásba bocsátani az anyagot.
Az üveget már-már megszámlálhatatlanul sokféleképpen alkalmazzuk, legyen szó ablakok, esetleg egész falak készítéséről vagy a telefonunk képernyőjének védelméről – a hagyományos formula azonban számos előnye mellett rengeteg negatívummal is rendelkezik. Könnyen törik, tisztítása sem egyszerű, és túl nagy biztonságérzetet sem ad, hiszen a fénnyel együtt mondhatni a kíváncsiskodó tekinteteket is beengedni. Emellett a hagyományos üveg hőkezelése sem elsőosztályú – azonban egy új anyag a fenti problémák mindegyikét kiküszöböli.
A szuperüveg mögött a Karlsruhei Technológiai Intézet kutatói állnak, akik szerint „Polymer-based Micro-photonic Multi-functional metamaterial” azaz a „polimeralapú mikrofotonikus multifunkcionális metaanyag” a hagyományos üveggel szemben nem csak átlátszóbb, hanem jobban kint tartja a hőt is, ami az olyan országokban, ahol az év jelentős részében az átlagosnál nagyobb hőség tombol, hatalmas segítség lehet – hiszen így kevesebb energiát kell majd használni az épületek hűtéséhez. A röviden csak PMMM-ként emlegetett anyag azonban a valóságban nem üveg, sokkal inkább egy üvegszerű anyag.
Gan Huang, a tanulmány vezető szerzője a Nature Communicationsben ismertette a PMMM előnyeit, szerinte az anyag falakon, ablakokban és tetőkön is használható lenne. Méréseik alapján a metaanyaggal szerelt helyiségek átlagosan hat fokkal voltak hűvösebbek, mint azok, amiknek ablakai hagyományos üvegből készültek – ez elsősorban annak köszönhető, hogy a PMMM infravörös sugárzás formájában hőt bocsát ki magából, így hűti magát. Az anyag ráadásul remek öntisztító képességekkel is rendelkezik, mivel felületén mikroszkopikus méretű, piramisokhoz hasonló alakzatok találhatók.
Ez önmagában még nem elég az öntisztításhoz, amikor azonban víz éri a felületet, az a strukturális elemek elhelyezkedése miatt képes teljesen átjárni azt, és magával vinni a szennyeződések jelentős részét.
Az egyedüli probléma csak az, hogy a kutatóknak egyelőre fogalma sincs arról, hogy a PMMM-et hogyan lehetne tömeggyártani, ahogy arról sem, hogy mennyibe kerülne az üvegszerű anyag négyzetméterenkénti ára. Persze saccolni lehet: kiindulva abból, hogy mennyire komplex gyártástechnológiára lenne szükség, biztosra vehető, hogy a hagyományos üveg árának sokszorosáról beszélnénk, a PMMM rezsicsökkentő ereje azonban tagadhatatlan, így idővel vélhetően megtérülnének a nagyobb költségek.