Nehéz kérdés, hogy micsoda a tudat, a tudománynak eddig nem is sikerült megoldania a feladványt. Az agykutató és a filozófus régi fogadását arról, hogy 25 év alatt megtaláljuk-e a tudat pontos helyét az agyban, a filozófus nyerte, aki szerint nem találjuk meg. Egyelőre az sem dőlt el, hogy a tudatot egy jól behatárolható agyterületen vagy inkább agyterületek hálózatában kell keresnünk.

Nemrég azonban felmerült egy nézőpont, amely szerint nem az a kérdés, hogy honnan fakad az öntudat, hanem az, hogy miért van szükség öntudatra. Peter W. Halligan, a Cardiffi Egyetem neuropszichológia-professzorának és David A. Oakley, az UCL pszichológiaprofesszorának közös dolgozata szerint a tudat az idegrendszer törzsfejlődésének eredménye.

Az idegrendszer a túlélést szolgálja például azzal, hogy lehetővé teszi a szándékos helyváltoztatást. Számos lépcsőn odáig jutott a fejlődés, hogy a társas alkalmazkodás során az egész faj túlélését jelenti, ha egy egyén sikeresen vesz egy akadályt.

Ez a megközelítés a genetikába is átszivárgott, ahol eddig az egyes gének sorsát igyekeztek leírni, de felismerik, hogy az emberek körében több szinten működik a természetes kiválasztódás: nemcsak genetikai, de kulturális és társadalmi szinten is.

Oakley és Halligan modellje szerint az agy központi végrehajtó apparátus, amely 

amiket belső és külső kulturális csatornákon továbbít. Miközben ezt teszi, részt vesz a meghatározó társadalmi ideológiák alakításában és ezen keresztül a társadalmi fejlődésben.

Ugyan nem képezi Oakley és Halligan közös munkásságának részét, de különös módon friss matematikai eredmények is alátámasztják gondolataikat. Ezek szerint a pletykának és szóbeszédnek fontos társadalmi összetartó szerepe van az etikai játékszabályok betartatása által. Ezt a gondolatmenetet követve az öntudat feketedobozában nemcsak az emberiségre jellemző társas kommunikációs funkciókat találjuk, hanem ezek mélyén játszmákat és stratégiákat is – bár ezzel már kicsit túllőttünk a brit pszichológusok felismerésein.

(The Conversation)