A párás légkör megmutatja nekünk, milyen lesz a klíma, ha elvétjük a párizsi egyezményben kijelölt célt. Az ellenvélemény szerint egyrészt nem, másrészt ne gondoljuk, hogy csak a vulkán tehet mindenről.
A Tonga-szigetektől 65 kilométerre északra, a tenger felszíne alatt 150 méter mélységben található Hunga Tonga-Hunga Ha’apai vulkán 2022 januárjában bekövetkezett kitörése látványos és emlékezetes esemény volt. A 15 megatonnás atombomba energiáját felszabadító robbanás 20 méter magas cunamit okozott a szomszédos szigeteken. A kitörés a valaha látott legerősebb villámlással járt, 10 köbkilométer sziklát porlasztott a levegőbe, továbbá 146 millió tonna tengervizet.
Ez utóbbi miatt a vulkán a robbanás képsorainál is markánsabb emléket hagyott maga után. A kitörés egyfajta óriás gejzírként működött és 10 százalékkal emelte meg a víz légköri mennyiségét. Aki gőzfürdőben vagy fóliasátorban téblábolt már, maga is tapasztalhatta, hogy milyen hatékony üvegházgáz a vízpára. Szakemberek már a Hunga Tonga-Hunga Ha’apai kitörésekor figyelmeztettek, hogy felmelegedés következik.
A Meteorológiai Világszervezet hivatalosan is jelezte, hogy az esemény miatt a következő öt évben 50 százalékos eséllyel túllépjük a párizsi éghajlatvédelmi egyezményben lefektetett határértéket, vagyis az iparosodás előtti klímát 1,5 Celsius-fokkal meghaladó átlaghőmérsékletet.
Mindez megmagyarázná a hazánkban is tapasztalható, emberi tragédiákat és gazdasági károkat okozó kemény hőhullámokat. A tongai vulkán következményei azonban úgy tűnik, hogy tudományos vita tárgyát képezik. A Texasi Egyetem munkatársai szerint ugyanis a vulkánkitörés végeredményben hűtötte a légkört.
Dr. Andrew Dessler a NASA és a NOAA műholdas adatait elemezve arra a megállapításra jutott, hogy a kitörés követően a 2023–2024-es évek energiamérlege negatív, vagyis több energia távozott a bolygóról, mint amennyi beérkezett.
A történelmi tapasztalatok alapján a vulkánkitörések legtöbbször lehűléssel járnak. Ennek fő oka, hogy nagy mennyiségű kén-dioxid aeroszolt juttatnak a levegőbe, ami hatékonyan veri vissza a napsugarak energiáját. A Hunga Tonga-Hunga Ha’apai ebből a szempontból is kivételes volt, mert nagyon kevés kén-dioxidot szabadított fel – Dessler maga is elismerte, hogy magaslégköri adatok elemzéséből nem derült ki, hogy kén-dioxid hiányában mitől hűlhetett a légkör.
A texasi kutató rámutatott, mi a probléma:
nem szabad az emberi tevékenység jelentőségét kisebbnek látnunk,
csak mert egy egyszeri, nem kicsi, de nem is igazán nagy vulkánkitörés ilyen mértékben képes volt rátenni a légköri felmelegedésre. Dessler emellett arra is szerette volna felhívni a figyelmet, hogy nagyon fontos a műholdas eszközök adatainak vizsgálata, és fontos a műholdak fenntartása.
Ha a végkövetkeztetéssel nem is szükségszerűen értünk egyet (vajon milyen hőség lenne, ha a Hunga Tonga nem hűt), Dessler felvetései biztosan helytállóak. Nemrég ugyanis felmerült, hogy a tongai vulkán mellett a felmelegedés egyik oka, hogy a nemzetközi hajózás tisztább üzemanyagra váltott, és kevesebb bolygóhűtő szennyezést bocsát ki. Ez egyrészt azt jelentené, hogy a szennyezés okozta felmelegedés ellen még több szennyezéssel kellene küzdenünk – ennek az ellentmondásnak a fonákja, hogy Dessler adatai szerint ez felesleges, ugyanis a legkört felmelegítő üvegházhatás fokozza a lehűlést. A tongai vulkán egyik lényeges mellékhatása így talán az lehet, hogy a légkör kérdésében kiprovokálja a tisztánlátás iránti igényt.