Egy krokodil bőrtáska, egy pezsgő, amelyben még mindig benne van a dugó és az édes nedű, valamint egy papírszelet, amely sorsfordító történésekről tanúskodik. Ezek mind-mind annak a kollekciónak a darabjai, amelybe betekintést nyerhettek a BBC munkatársai. A szigorúan őrzött, titkos raktár polcai ezernyi, az óceán fenekéről felhozott kincset rejtenek, de még kell a hely a továbbiaknak.
Egy aligátor bőréből készült táska és apró parfümösüvegcsék, amelyek még mindig erős illatot árasztanak – csupán néhány a világ leghíresebb hajóroncsából, a Titanicról előkerült értékes tárgyak közül, amelyeket egy titkos raktárban őriznek. A tárgyak értéke felbecsülhetetlen, ezért tartják szigorúan titokban a pontos koordinátákat, annyit azonban tudni lehet, hogy valahol az Amerikai Egyesült Államokban, a Georgia állambeli Atlantában található.
A BBC ritka lehetőséget kapott arra, hogy körülnézzen a raktárban, és felfedezzen néhány tárgy mögött rejlő történetet is. A polcok ezernyi különlegességet rejtenek a fürdőkádtól az apró gombokig.
A leleteket feltáró RMS Titanic Inc. amerikai cég gyűjteményi igazgatója, Tomasina Ray „egy igazán szép, divatos kis táskát” mutatott be a lapnak. Az amerikai cég rendelkezik a hajó mentési jogaival, és az elmúlt években mintegy 5500 tárgyat hozott fel a roncsból, amelyekből világszerte kiállításokat is rendeznek.
Az említett aligátor bőréből készült táska évtizedeket élt túl az Atlanti-óceán északi részének mélyén. Különlegessége, hogy a benne lévő kényes tárgyak is megmaradtak, és részleteket árulnak el a tulajdonos, egy 63 éves, Marian Meanwell nevű, harmadosztályon utazó utas életéről.
Tomasina elmondta a lapnak, hogy a táska tulajdonosa azért utazott volna az Amerikai Egyesült Államokba a Titanic fedélzetén, hogy meglátogassa frissen megözvegyült lányát. A táskában többek között találtak egy megfakult fényképet is, amelyről úgy gondolják, hogy Marian Meanwell édesanyját ábrázolja. De voltak benne papírok is, amelyekre az új amerikai életéhez lett volna szüksége, köztük egy kézzel írott ajánlólevél a korábbi londoni főbérlőjétől, amelyben úgy jellemezték az asszonyt, mint „jó bérlőt, aki mindig pontosan fizetett”.
Ezen kívül Miss Meanwell orvosi igazolása is a táskában volt, amellyel azt kellett minden harmadosztályú utasnak bizonyítania, hogy nem visz be betegséget az Egyesült Államokba. A vízfoltos dokumentum azonban a sors tragikus fordulatáról is árulkodik. A dokumentumból kiderült ugyanis, hogy Marian Meanwell alapból egy másik, White Star Line nevű hajóval utazott volna, de az nem indult el, így lett a Titanic utasa és vált a hajó 1500 áldozatának egyikévé.
A céggyűjtemény igazgatója egy titokzatos műanyag dobozt is felnyitott a BBC munkatársainak, amely émelyítően édes illattal töltötte meg a levegőt a ládika belsejében található apró parfümösfioláknak köszönhetően. Ugyan le vannak zárva a kis üvegcsék, de erős illatuk még évtizedek után is kiszabadul. Természetesen a kis parfümösfiolák mögött is izgalmas történet húzódik.
A Titanicon utazott másodosztályon egy Adolphe Saalfeld nevű parfümárus is, akinél több mint 90 apró parfümösfiola volt. Saalfeld egyike volt annak a 700 embernek, aki túlélte a katasztrófát. Mivel azonban az evakuáláskor a nőket és a gyermekeket helyezték előtérbe, néhány férfi, akinek sikerült elhagynia a hajót, életveszélyben volt.
Mire megtaláltuk a parfümöket, már elhunyt. Úgy tudjuk, hogy a túlélők bűntudatával élt
– mesélte Tomasina.
A kollekció része egy pezsgősüveg is, amelyben eredeti tartalma és egy dugó is benne van a mai napig.
Amikor a Titanic 1912-ben elsüllyedt, miután egy jéghegynek ütközött, a hajó kettétört, a tartalma pedig hatalmas törmelékmezőt hozott létre.
„Rengeteg palack van az óceán fenekén, valamint rengeteg főzőedény és konyhai eszköz, mert a Titanic valójában az egyik konyha környékén tört össze” – mesélte a gyűjteményi igazgató, hozzátéve, hogy több ezer üveg pezsgő volt a fedélzeten a luxus jegyében.
A Titanic első és egyben utolsó útja Southamptonból az Amerikai Egyesült Államokba vezetett volna. Tomasina úgy jellemezte a Titanicot, mint egy úszó palotát, amely a legpazarabb luxushajó volt a korában és amelynek még edzőterem is volt a fedélzeten. A hajó az akkori időkben fejlett biztonsági berendezésekkel rendelkezett, és úgy emlegették, hogy elsüllyeszthetetlen.
Tomasina megmutatta a BBC újságíróinak a hajó néhány szegecsét, vaskos fémtüskéket, amelyek a vastag acéllemezeket tartották össze. Úgy vélik, több mint hárommillió darab lehetett belőlük.
Amikor a Titanic elsüllyedt, szárnyra kapott egy elmélet, miszerint talán nem megfelelő minőségű anyagokat használtak, és ez okozta a gyorsabb süllyedést
– magyarázza Tomasina.
Néhány ilyen szegecset megvizsgáltak, hogy megállapítsák, tartalmaznak-e szennyeződéseket. Kiderült, hogy a szegecsek nagy koncentrációban bírnak salakkal, amely üvegszerűségével talán kicsit törékenyebbé tette azokat. Ebből pedig az következett, hogy a szögecsfej is könnyebben lepattanhatott, az illeszték pedig szétnyílt ott, ahol a jéghegy becsapódott.
Tomasina szerint még mindig sokat meg kell tudni arról, hogy pontosan hogyan süllyedt el a hajó, és úgy gondolja, hogy segíthetnek az elméletek vizsgálatában.
A felszínre hozott étkészletek arról árulkodnak, hogy a fedélzeten a társadalmi osztályok között nagy volt a különbség, bármily különös is, még a poharak és tányérok tekintetében is.
A fehér, harmadosztályú bögre egyszerű és erős, élénkpiros White Star-logóval. A másodosztályú tányéron szép kék virágos díszítés van, és egy kicsit finomabbnak tűnik. Az egyik meglelt első osztályú étkészlet azonban finomabb porcelánból készült. Arany díszítésű, bonyolult füzérmintával.
Az RMS Titanic Inc. 1994-ben kapta meg a kizárólagos jogot a tárgyak mentésére egy amerikai bíróságtól. Ezt azonban szigorú feltételek mellett kell megtennie – a tárgyaknak mindig együtt kell maradniuk, tehát nem lehet őket külön-külön eladni, és megfelelően konzerválni is kell őket.
Ez idáig minden leletet a törmelékmezőből gyűjtötték össze. Nemrégiben azonban a cég vitát generált azzal, hogy egy tárgyat magáról a hajóról akart a felszínre hozni, mégpedig azt a Marconi rádióberendezést, amely a Titanic vészjelzéseit továbbította az elsüllyedés éjszakáján. Egyesek úgy vélik, hogy a roncs egy sírhely, és békén kellene hagyni, míg Tomasináék azt mondják, ők tiszteletben tartják a Titanic emlékezetét, de meg szeretnék őrizni a tárgyi emlékeket, hiszen nem mindenki tud lemerülni az óceán fenekére.
A vállalat legutóbbi expedíciója alkalmával több millió képet készítettek a roncsról, hogy részletes 3D-s szkennelést végezhessenek. Amellett, hogy felmérték a Marconi rádiószobájának jelenlegi állapotát, a csapat olyan tárgyakat is azonosított a roncsmezőben, amelyeket a jövőbeli merülések során szeretnének kiemelni. Talán újabb elmesélhetetlen történeteket tárnak majd fel.