Nem is gondolná az ember, mekkora szükség van bizonyos állatokra. Most egy kutatás kimutatta, hogy a denevérek számának csökkenése szerepet játszik a csecsemőhalálozás növekedésben.
A denevérek növényi kártevőkkel táplálkoznak, ezért eltűnésük a növényvédő szerek használatának megugrásához vezetett. A kutatások kimutatták a csecsemőhalandóság növekedését azokon a területeken, ahol a denevéreket kiirtották.
2006-ban egy halálos gomba elkezdte pusztítani a denevérkolóniákat szerte az Egyesült Államokban. Most egy környezetvédelmi közgazdász több mint 1300 gyermek halálával hozta összefüggésbe az állatok eltűnését.
A Science című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a gazdák drámaian megnövelték a peszticidek használatát a denevérek pusztulását követően, ami viszont a csecsemőhalandóság átlagosan közel 8%-os növekedését eredményezte. Szokatlan módon a kutatás ok-okozati összefüggést lát az ember és a denevér jóléte között.
Jó, hogy megalapozott becsléseket kapunk arról, hogy mekkora érték ez a faj
– mondta Charles Taylor, a Harvard Kennedy School környezetgazdásza, aki nem vett részt a tanulmányban, de hozzátette, nehéz hitelesen megadni a tényleges számokat.
A denevérkolóniák válsága 2006-ban kezdődött, amikor a Pseudogymnoascus destructans nevű gomba eljutott Európából az Egyesült Államokba. A kór télen a hibernált denevéreket támadja meg és az orrukon fehér „penészként” sarjad ki és akár
öt éven belül ki tudja pusztítani a denevérkolóniát.
Amikor Eyal Frank, a Chicagói Egyetem adjunktusa tudomást szerzett a fehérorr-szindrómának nevezett betegségről, rájött, hogy ez egy tökéletes természetes kísérlet a denevérek értékének bemutatására. A denevérek napi rovar és növényi kártevő fogyasztása kiteszi a testtömegük legalább 40%-át. Megállapította, hogy a fertőzött területeken a gazdák a denevérek hiányát azzal kompenzálták, hogy jelentősen – átlagosan 31,1%-kal – növelték a rovarölő szerek használatát. – írja a The Guardian.
Ezt követően Frank a csecsemőhalálozást vizsgálta – a mérőszámot, amelyet általában a környezeti toxinok hatásának megítélésére használnak. A fertőzött megyékben átlagosan 7,9%-kal magasabb volt a csecsemőhalálozás, mint az egészséges denevérekkel élő területeken, annak ellenére, hogy a növényvédő szerek használata a szabályozási határokon belül van.
Számos közelmúltbeli tanulmány kimutatta, hogy a vadon élő állatok populációinak megváltozása milyen váratlan következményekkel járhat az emberekre nézve. Júniusban Frank és egy másik kutató úgy becsülte , hogy az indiai keselyűpopuláció csökkenése
félmillió ember halálát eredményezhette,
mert a rothadó húsevésre specializálódott madarak nélkül elszaporodott a veszettség és más fertőzések is.
A peszticidhasználattal kapcsolatos megállapítások a korábbi kutatásokat is tükrözik, beleértve a Taylor-féle tanulmányt is. Az Egyesült Államokban a kabócák tömegesen kelnek ki 13-17 éves időközönként. Taylor megfigyelte, hogy a peszticidek használata nőtt a kabócaszezonokban, csakúgy, mint a csecsemőhalandóság. A kabócaszezonban születettek alacsonyabb agyi kapacitással rendelkeztek és nagyobb valószínűséggel hagyták abba az iskolát.
David Rosner, a Columbia Egyetem történelem professzora, aki pályafutását a környezeti toxinok kutatásával töltötte, elmondta, hogy a tanulmány az 1960-as évekig visszanyúló bizonyítékok kapcsolódik, amelyek szerint a peszticidek káros hatással vannak az emberi egészségre .
Szétszórjuk ezeket a szintetikus anyagokat a környezetünkben és semmit sem tudunk arról, milyen hatással lesznek ránk. Nem meglepő az eredmény, csak sokkoló, hogy ezt minden évben felfedezzük
– mondta Rosner.