Hamarosan több szonda is úton lesz a Naprendszer legnagyobb bolygójához, a Jupiterhez, amelynek holdjain először találkozhatunk földönkívüliekkel.
A következő évtized eleje rég várt pillanatokat hozhat majd az űrkutatás iránt érdeklődők számára. Rövid időn belül ugyanis egy amerikai és egy európai tudományos szonda is érkezik a Jupiter holdjainak felderítésére. Az ember számára ezek az égitestek a Naprendszer legizgalmasabb világai közé tartoznak, mert nagyon jó eséllyel életet is felfedezhetünk rajtuk.
Aki a felszín alatt kisebb űrversenyt vél felfedezni Európa és Amerika között, valószínűleg nem téved. A küldetésekre ugyanakkor több éves utazás vár, és nem egyszerű kihívás a célpont cudar körülményei között kutatómunkát végezni, vagy egyáltalán csak működni.
A szondák közül az Európai Űrügynökség JUICE szondája indult elsőnek, még 2023 áprilisában. A szokás szerint betűszóból alkotott név a Jupiter jeges holdjainak felfedezését takarja, de szépen hozza a gyümölcslé, idegen óceán, és az alkotó energia izgalmas mellékzöngéit is.
A Marson túlra leggyorsabban gravitációs gyorsításokkal tűzdelt pályán lehet eljutni. Ezeken végigsuhanva az európai szonda augusztusban elsőként hajtott végre olyan manővert, amely során a Föld és a Hold gravitációs mezejét használta egymás után.
Ha már útja erre hozta, kipróbálta fedélzeti műszereit. A lézeres magasságmérő, a radar és a spektrométerek közül utóbbiak, az infravörös és ultraviola spektrográfok igazolták a szén, a hidrogén, a nitrogén, az oxigén, a foszfor és a kén jelenlétét, illetve megmérték a felszíni hőmérsékletet. Az ESA közleménye szerint a mérésekből egyértelműen kirajzolódtak a földi élet jelei.
A JUICE pályáján még kétszer találkozik a Földdel, és egyszer a Vénusz közelében is elhalad, mielőtt 2031 nyarán megérkezne a Jupiterhez, ahol a fő célpontjai a saját mágneses mezővel rendelkező Ganymedes, a szétbombázott Callisto, és a jeges Europa lesznek.
Az Europa alig tíz százalékkal kisebb, mint a Hold. A felszínét jég borítja, ami alatt folyékony, langyos vízből álló óceánok húzódnak. Jelenlegi fogalmaink és ismereteink szerint itt minden összetevő adott az élet kialakulásához. Aki először érkezik ide, minden bizonnyal a földönkívüli élet felfedezőjeként írhatja be magát a történelemkönyvekbe. A dolgok állása szerint ez a később induló, de gyorsabb amerikai Europa Clipper lesz.
A NASA ötmilliárd dolláros szondája felett nemrég még ott lebegett, hogy technikai okokból lefújják. Az Europa Clipper tranzisztorairól kiderült, hogy nem bírják kellőképpen a kozmikus sugárzást. A problémát az jelenti, hogy a Jupiternek a Földnél húszezerszer erősebb mágneses mezeje nagy energiájú részecskéket zúdít a bolygó környezetére, ezért félő volt, hogy az űrhajózásnál alapvető sugárzás ellen felkészített chipek sem fogják bírni a gyűrődést. A bennfentesek mintegy negyven százalékra taksálták az esélyét, hogy a NASA mérnökei kicseréltetik az eszközbe már beépített tranzisztorokat. Ezzel nemcsak az időzítés, de a program költségvetése is megcsúszott volna, ezért végül vállalták a kockázatot.
Az Europa Clipper így zöld lámpát kapott. Az indítási ablak október 10-től három hétig tart, a megérkezés és a munka érdemi része 2030 áprilisától kezdődik. A héten már a floridai Kennedy űrközpontban készítik elő indulásra a szerkezetet. Három tonna üzemanyagot tankolnak bele, mielőtt a Falcon Heavy hordozórakétára szerelnék. Az Europa Clipper harminc méteres napelemtábláival és hat tonnás súlyával
a valaha épített legnagyobb bolygókutató űrszonda.
(Egyébként az európai JUICE sem sokkal kisebb a maga 5 és fél tonnájával és 27 méteres napelemszárnyaival.) A nagyság egyik oka szintén a sugárzás, ugyanis alumínium-cink ötvözetű sugárpajzs védi az eszköz legérzékenyebb részeit.
Az Europa Clipper négy évig kering majd a Jupiter körül és majd’ ötvenszer lesz alkalma az Europa közelében haladva megvizsgálni azt. Ha sikerül, a hold gejzírjeiből feltörő vízből is elcsíphet egy kis mintát, így megismerhetjük a felszín alatti óceánok kémiai összetételét.
Ami a tranzisztorokat illeti, a fém-oxid félvezető vagy MOSFET rendelkezik egy öngyógyító tulajdonsággal, ami a sugárzás okozta károk ellenére idővel javítja a működés hatékonyságát. Az amerikai mérnökök az eredeti küldetést annyiban módosították, hogy a szonda fedélzeti fűtését hosszabb időre bekapcsolják majd, amikor az Europától távol, gyengébb sugárzású régióban jár, hogy ezt a gyógyulást megtámogassák.