Nagyszabású, a patkányok társas viselkedését feltérképező kutatás eredményeiről számoltak be az ELTE Biológiai Fizika Tanszékének és az Etológia Tanszékének munkatársai a Scientific Reports folyóiratban. A kutatás központi célja az volt, hogy betekintést nyerjenek a patkánycsoportokon belül kialakuló hierarchikus erőviszonyokba, az eredményeknek pedig komoly hatása lehet egyes gyógyszerek, például a pszichotikumok fejlesztésére is.
Az egyik legtöbbet használt kísérleti állat a patkányok egy fajtája, a fehér Rattus norvegicus, többek között azért, mert ennek biológiai tulajdonságai erős rokonságot mutatnak az emberi sejtek és szervek tulajdonságaival, génjeik közel 90 százaléka hasonló – derül ki a Scientific Reports folyóiratban publikált eredményekből.
Eddig még nem végeztek hosszú távú, digitálisan automatizált módon kiértékelt, a csoportbeli és az egyéni tulajdonságokat egyaránt figyelembe vevő, azokat egymással összevető kutatást a témában. A kutatás központi célja az volt, hogy betekintést nyerjenek a patkánycsoportokon belül kialakuló hierarchikus erőviszonyokba, az eredményeknek pedig komoly hatása lehet egyes gyógyszerek, például a pszichotikumok fejlesztésére is.
A szakértők a kísérletben a patkányokat folyamatosan, színkóddal azonosították, az állatok lakhelyének minél barátságosabb kialakítására, a nappali és éjszakai időszakok változtatására, és a mintegy 10 hónapon át tartó kísérlet automatikus vezérlésére törekedtek. Éjszaka, sötétben is látó, nagy felbontású kamerával rögzítették a kísérlet eseményeit. Hétfős patkánycsoportokban (négy ilyen csoport volt) vizsgálták, hogyan reagálnak az időnként több változatban is átrendezett csapatokra, viselkedésük mennyire függ a csoport összetételétől, illetve annak változásától.
Elsősorban a patkányok mozgását elemezték, amelyből következtetni lehet a köztük levő dominancia-, valamint alárendeltségi viszonyokra. A patkányokat egyedenként is alávetették standard viselkedési teszteknek, amelyekből pedig arra kaphattak választ a kutatók, hogy például mennyire kockáztatók, határozatlanok stb. az egyes példányok.
Mint írták, a hipotézis az volt, hogy a patkányok individuális személyiségjegyei alapvetően meghatározzák a csoporton belüli viselkedésüket, azonban a kísérletből kiderült, hogy a valóság jóval bonyolultabb ennél.
Mint írták, egyes csoportokban kialakult hierarchia, számos „összetűzést” követően, más csoportokban békésebben éltek egymás mellett a patkányok. Ha egy hierarchikus csoport tagjait eresztették össze egy hierarchia nélkülivel, az eredmény hol egy hierarchikus, hol egy békés csoport lett. További váratlan eredményt is kaptak: kiderült, hogy a tesztek által meghatározott „személyiségjegyek” és a patkányok csoportokon belüli viselkedése nagyon különböző. Ennek az eredménynek egyik érdekes aspektusa, hogy amikor egyes pszichotikumok hatását vizsgálják állatkísérletek útján, a következtetésekkel rendkívül óvatosnak kell lenni, mert a patkánycsoportok társas viselkedése paradoxonokat rejt.