Az elmúlt nagyjából húsz évben a hazai fenyvesek területe 2400 négyzetkilométerről mindössze 500-ra csökkent, a következő húsz évben pedig az összes hazai lucfenyőerdő megszűnhet. Ennek ellenére a magyar erdőállomány a gyarapodás jeleit mutatja, mindössze a fenyők száma zuhant óriásit, ami az egyre növekvő hőmérséklet, a változó környezeti viszonyok és a rovarok elleni csökkenő védelem közös velejárója.
A trianoni békediktátum előtti Magyarország területén számos fenyőerdő volt, azonban a mai országhatárokon belül kevés a természetes fenyves.
A tűlevelű erdők jelentős részét 1920 után telepítették be, így a luc-, a vörös- és a feketefenyő egyaránt idegennek számított országunk mai területén, ahol az egyetlen őshonosnak tekinthető faj az erdeifenyő volt az ország (elsősorban) nyugati részén – olvasható a Greendex cikkében.
A klímaváltozás azonban komoly következményekkel járt a hidegebb, nedvesebb északi területekhez szokott tűlevelűek esetében. A fenyők egyes fajai nehezen viselik a megemelkedett hőmérsékletet és a szárazságot, klímastressz éri őket, a nedvesség hiánya pedig a gyantatermelésüket is csökkentette.
Emiatt kevésbé ellenállóak a szúbogarakkal szemben, amelyek berágva magukat a növény törzsébe képesek olyannyira elgyengíteni a fákat, hogy azok teljesen tönkremenjenek, akár állva is kidőljenek.
A kártevők elsődleges célpontjai a lucfenyők, amelyeknek hátrányt jelent, hogy a természetes fenyvesekben 5-6 különféle fafajta keveredik, ami növeli a tűlevelűek ellenállását, nehezíti a szúbogarak dolgát. A betelepítés miatt itthon nincs ekkora diverzitás, jórészt monokultúrás erdőkről beszélünk.
A helyzet jelenlegi állása szerint mintegy húsz év múlva minden összefüggő lucfenyőerdő eltűnhet hazánkból, és mindössze egy-egy foltban maradhat meg a fafajta.
A feketefenyők esetében azok a gombák okozzák a legnagyobb gondot, amelyek jelenléte felerősödött az aszályos évek során. A gombás feketefenyőnél tűvörösödés tapasztalható. A Greendex cikke szerint a balatoni feketefenyők, még ha el is tűnnek, pozitív hatásúak voltak, mivel az évszázados legeltetés miatt kopárrá vált hegyoldalakon újra termőtalajt képeztek, így a fenyők eltűnése után az őshonos lombos fajok képesek lesznek megtelepedni.
Az előrejelzések szerint harminc év múlva jelentősen más lesz a hazai erdőségek eloszlása és nagyjából az ország 11 százaléka puszta lesz, ahol legfeljebb cserjék és bozótosok maradnak meg.
Ez leginkább a Duna-Tisza köze déli és az Alföld nyugati részét veszélyezteti. Szintén van rá esély, hogy a század végére a bükkösök is eltűnnek hazánkból, ezek helyét tölgyesek és gyertyánok veszik át. A szakemberek szerint az őshonos fajok mesterséges telepítésével és az erdőségek célzott vegyítésével van esély javítani a helyzeten.
A felmelegedés okozta gondok nem csak itthon okoznak nehézségeket. Németországban és Ausztriában, ahol a fenyvesek a teljes erdőségek jelentős részét teszik ki – előbbinél a fenyők az erdők negyedét, utóbbinál a teljes erdőségek több mint felét lucfenyők alkotják –, drasztikusabb a helyzet. Németországban az elpusztult fák eltakarítása és újratelepítése több milliárd eurós költségeket von maga után, miközben az egészséges állományt is gyors ütemben vágják, hogy legalább gazdaságilag tudjanak hasznot termelni,
mivel a kártevők nem csak elpusztítják az erdőt, de a faanyagot is elértéktelenítik.
A Greendex cikke alapján hazánkban a fenyők pusztulása szintén okoz némi gazdasági deficitet, de leginkább kulturális veszteségnek tekinthetjük a folyamatot. Mindennek ellenére, még ha a teljes fenyőerdő-állomány el is tűnik itthon, ökológiailag a magyar erdőségek nem válnak nagymértékben szegényebbé.