Felfedezték, hogy a népszerű rágcsálók ultrahanggal manipulálják a környezetükben található anyagot.
Az ötvenes évek óta ismert, hogy a rágcsálók a cincogás emberi fül számára nem hallható tartományában, ultraszonikus vokalizációk útján kommunikálnak. A Buffalói Egyetem bioakusztikai szakértői azonban váratlan megállapításra jutottak: az ultraszonikus hangok kiadásának létezik egy másik célja is, ami a szaglás érzékenységének fokozását szolgálja.
Az ultrahang kibocsátásának oka, hogy megmozgassa és felkavarja a környezetet az állat előtt – a mozgásba hozott részecskék így könnyebben jutnak az orrba.
Ezt a jelenséget még soha sem figyelték meg, szerintem nem is gyanakodtak a létezésére
– vélekedett a különleges műveletet felfedező Eduardo Mercado pszichológia professzor.
Annyira erős, mintha Jedi-patkányokat látnánk. Olyan, mint a varázslat
– tette hozzá.
Mercado a hosszúszárnyú bálnák énekének szakértőjeként keveredett a rágcsálók hangjainak vizsgálatába. Felkeltette az érdeklődését, hogy az ultrahang-vokalizációkkal kapcsolatos megfigyelések inkonzisztenciát mutattak. Úgy tűnt, hogy a hím patkányok
nem csak a nőstények hívogatására használják.
A rágcsálók a környezetük felderítése során látásukra támaszkodnak, miközben bajszukat tapintásra használják, és folyamatosan szaglásznak. Mercado észrevette, hogy az ultrahang kiadását mindig szaglászás követi.
Ez lehet véletlen, de az is lehet, hogy funkcionális összefüggés van. Tudtam, hogy a vibroakusztika ultrahang vibrációkkal képes a lebegő részecskéket egy helyre mozgatni, és rögtön azt gondoltam, lehet, hogy az állatok is tudnak ilyet.
Mercado szerint a patkányok vibroakusztikus módon használják a hangjukat, hogy különböző mintázatokba rendezzék a lebegő részecskéket, így azok egy helyen lebegve könnyebben beszippanthatóvá és szagolhatóvá válnak.
Az akusztikus lebegtetésről alább tekinthető meg rövid videó:
A szakemberek kiemelték, hogy a patkányok a tudományos kutatás titkos hősei. Különleges képességük fontos adalék a szaglás evolúciójának megértéséhez, amin sok döntő gondolkodási funkció, a figyelem és emlékezet is alapul.