Anyaguk vizsgálata, teleszkópos megfigyelés, modellezés és rengeteg munka kellett hozzá, de az eredmény eléggé meglepő arra vonatkozólag, hogy honnan származnak a meteoritok.
A Föld légkörébe csapódó kövek látványos fényjelenségeket okoznak, és évente mintegy 17 ezer alkalommal a felszínt is elérik. Ez utóbbiakat nevezzük meteoritoknak. A közvetlen vizsgálatok alapján ezek az objektumok majdnem mind egyformák, hasonló anyagokból épülnek fel és hasonlóan rövid ideig pirította őket a kozmikus sugárzás.
A Francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ, az Európai Déli Obszervatórium és a cseh Charles Egyetem munkatársainak közelmúltban publikált három dolgozata szerint az meteoritok 70 százaléka három aszteroidacsaládra vezethető vissza. Ezek három, kozmikus értelemben nem túl régen bekövetkezett ütközés során jöttek létre 5,8 millió, 7,5 millió és 40 millió évvel ezelőtt. A kutatók további meteoritok eredetét is tanulmányozták, így összesen 90 százalékuk ismert.
A meteoritok három fő csoportra oszthatók, vannak kőmeteoritok, vasmeteoritok, és kő-vas meteoritok. A kőmeteoritokon belül is van két fő csoport: a rendes kondritok, ezek belső szerkezetében gömb alakú olvadt cseppek láthatók (ilyen a Földön lelt meteoritok 85 százaléka), továbbá vannak szenes kondritok, ezek anyaga agyagos-vizes, és soha sem olvadt meg. A rendes kondritokat vas- és magnéziumtartalmuk alapján alapján H, L és LL osztályokba sorolják.
A Naprendszerben a legtöbb aszteroida a Mars és a Jupiter pályája közötti övben található. Ezek életébe elsősorban a Naprendszer legnagyobb bolygója, a Jupiter szól bele, óriási gravitációjával pályájukat megbolygatva ütközéseket okoz. Az öv belső oldalán gyakoribbak a kőmeteoritok, míg a külső részen több a szenes kondrit típus.
A kutatók szerint a teleszkópos megfigyelések és számítógépes modellezés alapján a Földdel találkozó törmelék forrása három aszteroidacsalád: a Massalia, a Karin, és a Koronis.
Közülük a legrégebbi, a Massalia 466 millió évvel ezelőtt keletkezett egy ütközés során, amelyet egy újabb követett 40 millió évvel ezelőtt. Ebből a családból L-kondritok származnak, amelyek már az ordovícium korszakából származó svédországi mészkövekben is felbukkannak.
A Koronis család 7,6 millió évvel ezelőtt jött létre, míg a Karin család egy 5,8 millió évvel ezelőtt bekövetkezett ütközés eredménye. Ezekből származnak a H-kondritok.
A kiinduló égitestek mindegyik esetben 30 kilométeresnél nagyobb átmérőjűek voltak. A nagy mennyiségű törmelék kisebb darabjai az ütközést követően nagyobb eséllyel szabadultak ki az öv tömegvonzásából, így juthatnak el a Naprendszer belső régióiba is.
A kutatók a meteoritok további 20 százalékát három másik családra, a Veritas, Polana és Eos aszteroidákra tudták visszavezetni. Közlésük szerint a munkát a további meteorittípusok eredetének felkutatásával folytatják. Ezek a vasmeteoritok és a kő-vas meteoritok közé tartozó pallazitok és az akondritok közé tartozó ureilitek.