Egy új pszichológiai kísérletből kiderültek a döntéssel kapcsolatos gondolkodásunk jellegzetes emberi tévedései.
Ha nem merül fel kérdés a rendelkezésre álló információk teljességével kapcsolatosan, az emberek általában feltételezik, hogy elégséges információk birtokában hoznak döntéseket – derül ki John Gehlbach, Carly Robinson és Angus Fletcher kutatásából. A szakemberek szerint ugyanakkor a jó hír, hogy a többség a teljes kép ismeretében hajlandó megváltoztatni a véleményét.
A Johns Hopkins, a Stanford és az Ohiói Egyetem munkatársai egyszerű kísérlettel vizsgálták a döntésekkel kapcsolatos vélekedéseket: egy forgatókönyvből kiindulva különböző információk alapján vizsgálták a résztvevők álláspontját.
A forgatókönyv egy tankerületről szólt, amelynek vízhiány miatt kell döntést hoznia egy iskola bezárásáról és többi iskolával való összevonásáról. A történet leírásához hét lényeges információ tartozott: három a bezárás ellen szólt, három mellette, volt továbbá egy semleges részlet. A kontrollcsoport minden információt megkapott és fele-fele arányban megosztott volt a probléma megoldásával kapcsolatban. A kísérlet többi résztvevőjét több csoportra osztották és a történetet eltérő módon feldolgozó cikkeket kaptak, ezekben az egyik vagy másik eredményt támogató tényeket, plusz a semleges információt hagyták meg.
Az egyes csoportokat további két részre osztották. Egyik részüket azonnal megkérdezték, hogy ők hogyan döntenének, és hogy szerintük hogy fogadja a közvélemény ezt a döntést. A másik részük ugyanakkor megkapta a cikket az általuk addig nem látott, kihagyott információkkal.
Az első csapat tagjai a kontrollcsoporthoz hasonlóan nagy többségben úgy vélekedtek, hogy jó döntést hozott és a közvélemény egyet fog érteni velük, csak éppen a döntések teljesen mások voltak. Az iskola bezárása elleni tényeket olvasóknak kevesebb mint negyede döntött mégis a bezárás mellett. A bezárást támogató elfogult információk láttán viszont 90 százalék állt teljes magabiztossággal e döntés mögé.
A csapatok második alcsoportja, mint említettük, döntés értékelése helyett egy másik helyzettel találkozott: kaptak egy második, a másik megoldás felé elfogult cikket. Az információk mérlege az ő esetükben ugyanaz volt, mint a teljes tájékoztatást megkapó kontrollcsoportnál, annyi különbséggel, hogy két elfogultsággal találkoztak, csak nem egyszerre, hanem bizonyos késleltetéssel. A döntések a kontrollcsoporthoz hasonlóan egyenlő megoszlást mutattak, de a közvélemény visszhangjával kapcsolatos várakozásokban azonban tetten érhető volt a magabiztosság csökkenése.
Ez utóbbi esetnél Gehlbach, Robinson és Fletcher előfeltételezése az volt, hogy az emberek tartani fogják magukat az első cikk által sugallt elfogultsághoz. Az alanyok ehelyett úgy viselkedtek, mintha kezdettől rendelkezésükre állt volna az összes információ.
Az eredmény természetesen felveti a média által terjesztett dezinformációk veszélyét: az emberekben láthatóan a legritkábban merül fel, hogy az eléjük tárt információk nem teljesek. Ugyanakkor a fonákja is megmutatkozik: a szerzett elfogultság többnyire
csak a kiegyensúlyozott tájékoztatásig tart.
A jelenség leginkább a Dunning–Kruger-hatásra emlékeztető folyománynak tűnik: ez annyit jelent, hogy minél kevesebbet tudunk egy adott kérdésről vagy témáról, a tudásunkat annál inkább hajlamosak vagyunk túlbecsülni. Tömörebben, minél butább valaki, annál magabiztosabb.