A Hyundai már a jövő harckocsiját fejleszti, ugyanis a K2-es utódjának szánt K3-as tankokat már hidrogénhajtással képzelik el. Bár előnyök sora eléggé impozánssá teszi ezt a változatot, természetesen néhány hátránnyal is meg kell birkóznia azon hadseregeknek, akik beruháznak majd az újdonságba. Idejük még bőven van lamentálni a kérdésen, ugyanis a dél-koreai cég 2040-ben tervezi piacra dobni a páncélost.
A Hyundai nem csupán autókat gyárt, leányvállalata, a Rotem nehézpáncélosokat is épít. Ezek közé tartozik a K2-es harckocsi, amely egy lengyel beszerzési programban a Leopard 2-est nyomta le. Dél-Korea pedig már a jövő páncélozott járművén, a K3-on is dolgozik – írta meg a Stern.
A Hyundai pedig bejelentette, hogy a K3-at hidrogén fogja hajtani.
A hidrogént nem belső égésű motorban vagy turbinában égetik el, hanem üzemanyagcellákban áramot termelnek, amelyet aztán akkumulátorokban tárolnak ideiglenesen. Ennek a koncepciónak megvan az az előnye, hogy a tank maximálisan támaszkodhat az üzemanyagcellákból és az akkumulátorokból származó energiára, legalábbis egy ideig.
A csúcsteljesítmény mindkét forrásból táplálkozik, ám ez a mai tankmotoroknál még nem lehetséges. Az elektromos meghajtás egy másik problémát is megold, ugyanis egy harckocsinak még készenléti üzemmódban is szüksége volt energiára, ehhez pedig eddig a főmotornak folyamatosan működnie kellett, hogy ezt biztosítsa.
A Hyundai választása a hidrogénnel nem meglepő, hiszen a vállalat egyébként is nehézgépekhez fejleszti ezeket az üzemanyagcellákat. A jelek szerint a hidrogént nyomás alatt lévő gáztartályokban tárolják majd, tehát nem cseppfolyósítva. Mik az elvitathatatlan előnyök? Ami a motort illeti, a meghajtásnak gyakorlatilag hangtalannak kell lennie. A tank azonban csak akkor igazán csendes, ha nyugalmi állapotban van, amint mozgásba lendül, akkor a futómű és a lánctalpak jellegzetes zaja és a nehézgépek által okozott rezgések bőven csapnak zajt így is.
Emellett az árulkodó hőjelzés is sokkal kisebb lesz, mint egy belső égésű motor esetében, tehát a hőkamera sem szúrja ki olyan gyorsan a járművet. Emellett az üzemanyagcella, az akkumulátor és az elektromos motor kombinációjában sokkal kevesebb mozgó alkatrész van, tehát itt egy robusztusabb és karbantartás-mentesebb hajtásláncot remélnek a fejlesztők.
Azt viszont még nem tudni, hogy a hidrogénhajtás valóban elterjed-e a harcjárművekben, ugyanis a fent említett előnyöket jelentős hátrányok is ellensúlyozzák.
A hidrogén tárolása, szállítása és logisztikája jóval bonyolultabb, mint a dízel üzemanyagé. A dízel esetében ugyanis elegendőek az egyszerű fémlemezből készült konténerek. A hidrogénhez viszont olyan tartályokra van szükség, amelyek ellenállnak a nagy nyomásnak és a gáz agresszív tulajdonságainak. A gázolaj elégetése veszélyes, de nem hasonlítható össze a hidrogénből és oxigénből álló felhővel, amely lángra kaphat. Valójában az első K3-tankok hibrid meghajtással is rendelkeznek majd, gázolajjal is működnek, ha úgy adódik a helyzet.
Az új K3 jobb álcázási képességekkel, autonóm vezetési technológiával és megfigyelő drónnal, valamint egy új, 130 milliméteres ágyúval is rendelkezik majd. A harckocsi lopakodó kialakítással kerül a piacra, a háromfős személyzet pedig egy speciális védelmi modulban ül majd. Ez viszont még igencsak a jövő zenéje, ugyanis a K3 forgalomba helyezése csak 2040-ben várható.