Bármennyire is szabadulnánk a műanyagoktól, nem garantált, hogy az alternatívák nem terhelik a környezetet, erre jó példa a félszintetikus szálak esete.
A műanyagok közismert problémája, hogy természetes úton nem bomlanak le, hanem szétesve és beépülve okoznak óriási környezeti pusztítást. Folyamatosan keressük a műanyagot kiváltó olcsó és sokoldalú alternatívákat. Egy friss kutatás szerint azonban minden igyekezet mellett sem szabad elmulasztani a műanyagot kiváltó anyagok környezeti hatásának felmérését.
A probléma egyik részét a műanyagok és bioanyagok szálai jelentik. Ezek a mikroműanyagok (és mikrobioanyagok) ruhákból, törlőkendőkből, higiéniai termékekből származhatnak, és a mosógépből szennyvízként vagy víztisztítók üledékéből trágyaként kerülnek a környezetbe. A Plymouthi Egyetem és a Bathi Egyetem munkatársai azt vizsgálták, mi történik ezután.
A földet a korhadó növényi részeket fogyasztó és földbe juttató földigiliszták teszik termékeny talajjá. A kutatók azt vizsgálták, hogy ezek a fontos állatok miként reagálnak a környezetükben felbukkanó poliészter vagy módosítottcellulóz-alapú viszkóz- és lyocellszálakra.
A viszkóz műselyem fenyőből, bambuszból vagy szalmából készített, cellulózalapú, félszintetikus szál. A XX. század eleje óta gyártják, Magyarországon 1943 óta. A viszkóz előállítása energiaigényes, és veszélyes anyagokat is használ, a folyamat továbbfejlesztéseként született a 80-as években a lyocell, amely újrafelhasználható oldóanyaggal készül. A végtermék a lyocell elődéjénél jobb nedvszívó és puhább tapintású, ruházati cikkekben, lakástextíliákban kedvelt.
A brit tudósok kísérletei során a nagyobb mennyiségben poliészterrel találkozó giliszták 30 százaléka elpusztult 72 órán belül. A lyocell esetében a halandóság sokkal markánsabb, 60 százalék, a viszkóz esetében pedig 80 százalék volt.
Egy másik teszt során azt vizsgálták, hogy hosszabb távon milyen hatása van a szálaknak a környezetben előforduló gilisztákra. A giliszták a viszkózszálakat tartalmazó talajban kevésbé szaporodtak, mint ha poliészterrel találkoztak volna. A lyocellszálak jelenléte visszavetette a növekedésüket, és csökkentette a talajt dúsító tevékenységüket.
A kutatók szerint az eredmény arra mutat rá, hogy a mikroműanyagok elleni küzdelmet nem szabad leegyszerűsíteni, és az alternatív anyagokat is alapos tesztelésnek kell alávetni.
2022-ben globálisan több mint 320 ezer tonna biológiai eredetű, biológiailag lebomló szálat állítottak elő, aminek jelentős része a természetben végzi. Elmaradt azonban ezek környezeti hatásának vizsgálata
– mutatott rá a kutatás egyik szerzője, dr. Winnie Courtene-Jones.
Az eredmény egyik előzménye az a 2024-ben publikált kutatás, amely szerint a biológiai úton lebomló teafilterek 15 százalékkal növelték a giliszták halandóságát, és visszavetették a szaporodásukat.