Egy szupervulkán kitörése globális következményekkel járhat, de ez nem is olyan fontos, a legutóbbi fenyegetés ugyanis csak mintegy hétszáz kilométerre fekszik Magyarországtól.
A tudomány képviselői aggasztónak találják, hogy az adatok szerint ébredezik a Dél-Olaszországban található Solfatara kráter és a körülötte húzódó Flegrei-mezők.
A Nápolytól északnyugatra fekvő, a Campaniai vulkáni ív részét képező Flegrei-mezőket jelenleg egyetlen szupervulkánnak tekintik. Ez egy 40 ezer éve aktív vulkáni terület. A legutóbbi nagy kitörés 1538-ban történt és nyolc nap alatt egy 135 méter magas új hegyet – a Monte Nuovót – hozott létre. Maga a Solfatara kráter az ókori római mítoszokban Vulcanus tűzisten lakhelye volt.
A szakemberek szerint a helyzet szupervulkáni aktivitással fenyeget. A gond, hogy a szupervulkán olyan, mint egy vulkán,
csak sokkal erősebb.
A kilökődő anyag mennyisége elérheti az ezer köbkilométert, és kis jégkorszaknak nevezett, évekig tartó globális lehűlést okozhat, ami környezeti katasztrófával jár. Nem minden szupervulkáni kitörés okoz tömeges kihalást, de a Föld története során 252 millió évvel ezelőtt már volt ilyenre példa (az ijesztgetést kedvelőknek: az az élővilág 90 százalékát radírozta ki).
Ismert szupervulkán az amerikai Yellowstone, az új zélandi Taupō vagy az indonéziai Toba.
A Solfatara kráter 2005 óta egyre több gázt bocsát ki. Környéke a világ nyolc legnagyobb vulkáni szén-dioxid-kibocsátója közé tartozik.
A figyelmeztetés az Olasz Geofizikai és Vulkanológiai Intézet (INGV) munkatársának, Gianmarco Buonónak friss tudományos közleményéből származik. Az INGV 1983 óta méri a feltörő gázok mennyiségét. Buono és kollégái olyan eljárás kifejlesztésén dolgoznak, amivel meghatározható a feltörő szén-dioxid forrása.
A Solfatarából naponta 4-5000 tonna szén-dioxid tör fel, ami majdnem kétmillió liter benzin elégetésével egyenértékű. A friss kutatás szerint a gáz 20-40 százaléka a környező kalcitkőzet olvadásából származik, míg a maradék 60-80 százalék a mélyben fortyogó magmából.
A tudósok a vulkáni aktivitást a földmozgások, a talaj deformációja és a felszínre törő gázok alapján ítélik meg. Amikor a magma a felszín felé mozog, csökken a nyomás, majd gőzből, szén-dioxidból, kén-dioxidból és más összetevőkből álló gáz szabadul ki.
A geokémiai változatosságra fókuszálunk, különösen a szén-dioxidra, nitrogénre és héliumra, mert ezek nem lépnek reakcióba. Ezekben van információ arról, hogy mi történik a magmában
– magyarázta Buono.
A helyzet 2005-ben kezdett megfordulni, kimutatható volt a kémiai változás és a sekély hidrotermális rendszerek hőmérsékletének növekedése. Kisebb rengések és a talaj deformációja is megfigyelhető volt.
2012-től a régió geológiai fenyegetettségét mutató jelzést zöldről sárgára váltották. Ez annyit jelent, hogy fokozódik a vulkáni aktivitás, de még nem fenyeget kitörés.
Buono és társainak mérései segítenek megérteni, mi történik a Föld felszíne alatt, egyelőre annyi világos, hogy a magma a mészkövet olvasztva a felszín felé tart.