A legutóbbi világjárvány óta gyanakodva tekintünk a denevérekre, de olyasmit tudnak, ami az emberiségnek is nagy hasznára lehet.
Az életműködés felfüggesztésének gondolata régóta az emberi kultúra része a meséktől a Rómeó és Júliáig. A téma a modern idők tudományos-fantasztikus irodalmában már az űrhajózással, a térbeli és időbeli utazással társul. A fejlődés nyomán lassan tényleg szükségünk lenne erre, ugyanis az űrutazás időigényes dolog, amit praktikusan nem érdemes aktívan tölteni.
A legközelebbi szomszédos csillag több mint négy fényévre van tőlünk. A fizika szerint legalább négy év eljutni oda, de jelenlegi képességeinkkel inkább mintegy nyolcvanezer évbe telne, térbuborék meghajtás nélkül pedig egy jövőbeli nagyon fejlett technikával is évszázadokig fog tartani.
A probléma azonban, hogy az életműködés felfüggesztésének természetes módja, a hibernáció, nem tartozik az emberi túlélés alapértelmezett eszköztárába. Mivel biológiai haszna testméretünk miatt minimális, nem élünk vele. A medvék téli álma annyival messzebb van az életműködések felfüggesztésétől, hogy az űrutazásban ezzel próbálkozni és évente felkelni az egészségi kockázatok mellett nem járna érdemi logisztikai előnnyel. A biológiai és logisztikai előny hiánya lényegében ugyanazt takarja. Marad, hogy mesterséges úton próbáljuk elérni az igazi hibernációt. A probléma megoldásának kulcsa meglepő módon a denevérek vére lehet.
A német Greifswald Egyetem kutatása a denevérek hibernációját vizsgálva megállapította, hogy vörösvérsejtjeik tulajdonságai alapvető szerepet játszanak benne.
A rőt koraidenevér és a nílusi repülőkutya vérét az emberével összehasonlítva meglepő különbségekre derült fény. A denevérvérsejtek alacsony hőmérsékleten is megtartják rugalmasságukat, az emberi vérsejtek azonban megdermedve rugalmatlanná válnak. Ez a szó szoros értelmében akadályt jelent, a vörösvérsejteknek ugyanis rugalmasan kell változtatniuk az alakjukat, hogy a legkisebb hajszálerekben is mozoghassanak.
Az ember esetében ennek következménye, hogy az anyagcsere lelassulása és a lehűlés keringési zavarokat okoz, ami nem túlélhető. A denevérek vérkeringésének ugyanakkor 37 fokról 22 fokra csökkenő testhőmérsékletnél sem okoz gondot. Sőt, a vérük a nem hibernáló fajoknál is működőképes maradt akár 10 fokon, ahol az emberi vér végképp megadta magát.
A jelenségnek van egy fonákja is: a sebészet felhasználja a hipotermiát a keringés ideiglenes helyi leállítására. A hibernációhoz tehát azt kell megoldanunk, hogy biokémiai úton megváltoztassuk az emberi vér mechanikus tulajdonságait.
Nem mondjuk, hogy három éven belül megtörténik, de ez egy nagyon fontos első lépés
– vélekedett a kutatást vezető Gerald Kerth.