Német és magyar kutatók egy 16 éven át tartó spektroszkópiai méréssorozat alapján rekonstruálták egy, a Napnál csaknem tízszer nagyobb vörös óriáscsillag felszíni csillagfoltjainak időbeli változását, amelyről látványos videó is készült.
Látványos videó készült az XX Trianguli (XX Tri) nevű vörös óriáscsillag felszínén megjelenő csillagfoltok időbeli változásáról – közölte a HUN–REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont szerdán az MTI-vel.
A Leibniz-Astrophysikalisches Institut Potsdam (AIP) és a HUN–REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Csillagászati Intézetének kutatói egyedülálló, 16 éven át folyó spektroszkópiai méréssorozat alapján rekonstruálták az XX Trianguli vörös óriáscsillag felszínén megjelenő csillagfoltok időbeli változását.
A kutatók tanulmánya a Nature Communications című tudományos folyóiratban jelent meg szerdán.
A napfoltok a Nap mágneses aktivitásának legismertebb megnyilvánulásai, amelyek számos más jelenséggel, például a napkitörésekkel vagy a napciklussal együtt a Nap belsejében működő dinamómechanizmushoz köthetők. A csillagfoltok a napfoltokhoz hasonló jelenségek távoli csillagokon, azonban a csillagok felszínét általában nem tudjuk közvetlenül megfigyelni, ezért az XX Tri esetében egy közvetett módszert, az úgynevezett Doppler-tomográfiát alkalmaztuk
– magyarázta a közleményben Kővári Zsolt, a HUN-REN CSFK tudományos tanácsadója, a kutatás magyar résztvevője.
„Az XX Tri óriáscsillag nagy amplitúdójú fényváltozásait már korábban megfigyelték, így az is ismert volt, hogy a fényváltozásokat a tengelye körül 24 nap alatt körbeforduló csillagon megjelenő nagy kiterjedésű sötét foltok okozzák, amelyek nagyobbak a Nap teljes felszínénél. Az XX Triangulira rá is ragadt, hogy a legfoltosabb csillag az égen” – tette hozzá.
A kutatók a vizsgálathoz szükséges több mint kétezer nagy felbontású spektrumot 16 éven át gyűjtötték az AIP tenerifei STELLA robottávcsövével. Az adatokból idősorban 99 Doppler-képet sikerült rekonstruálni, amelyek a csillagfelszín foltjainak evolúcióját mutatják be a 2006 és 2022 közötti időszakban. A Doppler-képek alapján a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) adatvizualizációs csoportja látványos videót is készített.
A tanulmány egyik fő megállapítása, hogy az XX Tri felszíni változásai nem mutatják a Nap esetében megfigyelt ciklikus viselkedést, amely alapján a szerzők arra következtetnek, hogy „a csillag dinamója nem periodikus jellegű, leginkább kaotikus”.
A csillagdinamók vizsgálatával a napdinamó megértéséhez is közelebb jutunk. Sőt a dinamóműködés nemcsak a Nap vagy más foltos csillagok mágneses tulajdonságaiért felel, de például a Föld mágneses terét is hasonló mechanizmus hozza létre, ami történetesen a technikai civilizációnkat védi az űridőjárás viszontagságaitól. Célunk, hogy minél több csillag, azaz eltérő adottságok, fizikai környezet, satöbbi esetén legyünk képesek megfigyelni a dinamómechanizmus jegyeit, hiszen a hasonlóságok és különbségek ismeretében végső soron a saját környezetünket formáló folyamatokat is jobban megértjük
– emelte ki Kővári Zsolt.
A közlemény szerint a tanulmány elsőként demonstrálja, ahogy a hatalmas csillagfoltok a Földről megfigyelve pontszerűnek látszó XX Tri apró elmozdulását okozzák az égen. Ennek oka, hogy míg egy homogén, csillagfoltoktól mentes csillagkorong fotocentruma megegyezik a csillagkorong geometriai középpontjával, addig a hatalmas csillagfoltok a fotocentrumot a foltokkal ellentétes irányba tolják (mivel ahonnan több fény érkezik, azt a részt jobban látjuk).
Az XX Tri megfigyelését tovább folytatják a kutatók a tenerifei robottávcsövekkel, hogy újabb részletekre derítsenek fényt a csillag dinamóműködésével kapcsolatban.
A kutatás eredményeinek adatvizualizációját a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) adattudományi munkatársai készítették a HUN-REN CSFK-MOME stratégiai együttműködési megállapodás keretében.