2010-ben dr. Kyaw Thu mianmari drágakőkutató (aki nem tévesztendő össze Kyaw Thu mianmari filmsztárral) Mogok város piacán egy apró, vörösessárga színű ásvánnyal találkozott. Mivel scheelitnek, vagyis kalcium-volframátnak gondolta, megvásárolta. Mikor otthon lecsiszolta a követ, látta, hogy valami szokatlan új ásvánnyal van dolga.

A terepmunka és a Khanae piacon tett látogatásaim alapján tudtam, hogy ez a kő különös, megvettem. Mikor visszaértem Jangonba, megvizsgáltam és megállapítottam, hogy más, mint bármilyen ismert drágakő

– elevenítette fel Thu a történetet a Myanmar The Timesnak még 2016-ban.

Miután nem sikerült kinyomoznia, hogy mi lehet, elküldte az Amerikai Gemológiai Intézet thaiföldi központjába. Az ásványtani vizsgálat megállapította, hogy a kő BiSBO₄, vagyis a bizmut antimonid egy eddig ismeretlen szerkezetű változata, a Bi³⁺SB⁵⁺O₄.

A vörösessárga színe miatt topázzal vagy borostyánnal összetéveszthető, 0,3 grammos (1,61 karátos) kő a megtalálójáról a kyawthuit (kiejtése: csatuit) nevet kapta. A sötét narancssárga színnel egy fehér vonal vegyül – ilyen színű csíkot hagy a kő érdes felületen. A belsejében cső alakú zárványok maradtak a keletkezése során.

A geológusok szerint az ásvány magmás eredetű és valószínűleg a környéken gyakori vulkáni kőzetből, a nagyobb kristályokat tartalmazó pegmatitból kerülhetett elő. A kyawthuitban előforduló ásványi nyomok, a titán, a nióbium, a volfrám és az urán ugyancsak alátámasztják ezt. Laboratóriumi kísérletekből tudjuk, hogy a bizmut-antimonid kristályok a hűlő magmának megfelelő hőmérsékleten keletkeznek. A különleges kémiai konfigurációhoz ugyanakkor különleges körülmények kellettek, de nem tudjuk, milyenek.

Ritkasága miatt értéke pénzben nem kifejezhető, mondhatni felbecsülhetetlen. A miheztartás kedvéért: a világ második legritkább drágaköve, a szintén Mianmarból származó painit karátja 50-60 ezer dollár. 

Az egyetlen kyawthuitot a Los Angeles megyei Természettudományi Múzeumban őrzik.

(Geologyin, Science Alert)