A tudósok egy ideje azt vizsgálják, vajon milyen hatással van a Csernobilben tapasztalható magas sugárzás a helyi kóbor kutyákra. Kutatásuk különleges eredményt hozott, mivel úgy látszik, az ottani ebek újabb és újabb generációi egyre ellenállóbbá válnak a mérgező környezet adta szélsőséges hatásokkal szemben.
Lezárt terület, katonákkal őrzött zóna, ahová néhány vezetett csoporton és a beszökő, kalandra éhes alakokon túl senki ember fia nem téved már. Ez Csernobil, az 1986-os atomkatasztrófa óta tiltott terület, nem véletlenül. A mai napig az ember számára még elviselhető sugárzás hatszorosa mérhető az egykori erőmű környékén, így nem csoda, hogy nem épp a kiemelten ajánlott turistacélpontok között volt, az orosz–ukrán háborút megelőzően sem, a mára elnéptelenedett város.
Persze ez nem jelenti, hogy élettelen környék lenne, mivel a természet és az állatvilág nem nagyon foglalkozik az emberi tiltásokkal, így például mai napig számos kóbor kutya található a város környékén. A Columbia University tudósait ezek az állatok kíváncsisággal töltötték el, hogyan képesek ilyen egészségre káros helyen élni, szaporodni.
A szakemberek több éves kutatást végeztek, amelyben azt vizsgálták, hogy a helyi ebek hogyan tudtak alkalmazkodni a csernobili környezethez, az eredmények pedig még őket is meglepték. A Daily Mail beszámolója szerint az állatokban
genetikai szinten kezdett megjelenni a sugárzásra, nehézfémekre és légszennyezésre való immunitás.
Amennyiben a szakértők rájönnek arra, miként tudták ezeket a képességeket adaptálni a kutyák, az lehetőséget biztosít annak megértésére, hogy a különböző élőlények (köztük az emberek) miként maradhatnak fenn hosszabb távon egy súlyosan mérgező környezetben.
A területen mintegy 900 kutya él jelenleg, amelyek az evakuált lakosság hátramaradt kutyáinak leszármazottai. A kutatók 116 kóbor kutyától vettek vérmintát a csernobili lezárt területről. A zónában két különböző populációt is találtak, ezek közül mindkettő genetikai szinten tért el az átlag kutyáktól.
A kutatás során arra is fény derült, hogy más állatok is élnek ebben a mérgező környezetben, amelyek szintén alkalmazkodtak a durva viszonyokhoz. Számos olyan farkast találni, amelyek a tudósok feltételezése szerint mára ellenállóvá váltak a rákot okozó sugárzással szemben, emellett békákból is találtak olyanokat, amelyeknek bőre teljesen elfeketedett, azonban élettartalmuk nem rövidült az egészséges példányokéhoz képest.
Ha megvizsgáljuk e krónikus expozíciók genetikai és egészségügyi hatásait a kutyákban, akkor jobban megértjük, hogy az ilyen típusú környezeti veszélyek miként lehetnek hatással az emberekre, és hogyan lehet a legjobban csökkenteni az egészségügyi kockázatokat
– idézi a Daily Mail Norman J. Kleimant, a projektet vezető tudóst.
A kutatás hosszú távon nem csupán az egészségügyi és mutációs kérdésekben adhat nagyobb tudást a szakembereknek, de fény derülhet arra is, mikor és miként válhat újra élhető hellyé a csernobili lezárt terület.