A veszélyeztetett fajt védő program munkatársai meglepő dolgot derítettek ki a nektárt nassoló etióp farkasról.
Az etióp farkas az Etióp-magasföldön honos kutyaféle, Afrika egyik legveszélyeztetettebb állatfaja, amelyből manapság már csak kevesebb mint ötszáz példány él. Etióp sakálnak vagy abesszin rókának is nevezik az európai szemnek leginkább rókának tűnő, de annál nagyobb, prérifarkashoz hasonló élőlényt.
Az etióp farkasok védelmével az Oxfordi Egyetem és a helyi hatóságok közös programja foglalkozik. Itt történt, hogy a fajt kutató szakemberek pár évvel ezelőtt szokatlan viselkedést figyeltek meg a ragadozóknál, ami meglepő felfedezéshez vezetett az etióp farkasok ökológiai szerepével kapcsolatban.
Az Etióp-magasföld 1500 méter felett élő másik őshonos lakója a fáklyaliliom, mifelénk dísznövényként ismert, lakberendezési magazinokban falrohadás vagy bolognai felverődés eltakarására kiváltképp alkalmas élénk színű buzogányos virágja. A virág bőségesen termeli a nektárt, ami a száraz fennsíkon fontos energiaforrás – a helyi emberek is kedvelik, kávé édesítésére használják, vagy kenyérre kenik.
A farkasvédő programmal dolgozó természetfotósok figyelték meg először, hogy az etióp farkasok is szívesen nyalogatják a fáklyaliliom nektárját. Feljegyezték például, hogy egy nőstény példány másfél órát töltött a fáklyaliliomok között, és közben 30 különböző virágot látogatott meg.
A fotók alapján világossá vált, hogy az abesszin rókák a pofájukra ragadt jelentős mennyiségű virágporral lényegében beporzást végeznek nektárnyalogatás közben. A virágok vizsgálata igazolta a pollenek átadásának működését, de egyelőre nem ismert, hogy mekkora a jelenség tényleges hordereje a fáklyaliliomok szaporodása szempontjából.
Az etióp farkasok étrendjének fő fogásait kisebb rágcsálók képezik. A nektár számukra csak kiegészítő energiaforrás, afféle desszert.
A nektárfogyasztás ragadozóknál egyébként is kifejezetten ritka dolog, a mindenevő medvefélék esetében ismert, de kevéssé dokumentált viselkedés. Az emlősök között eddig csak nektáron élő trópusi denevérek voltak ismertek beporzóként – a biológiai sokszínűség szempontjából az ő szerepük viszont kifejezetten jelentős.